Oldal kiválasztása

19. Boldog Bergamói Albert

Boldog Bergamói Albert, hitvalló

Albert Itáliában, Bergamo közelében, Ogna városában, szegény és nagyon vallásos családban született, erényes szülők gyermekeként. Már egészen kisgyermekként gyakorolta a bűnbánat és a szeretet cselekedeteit, és különös figyelemmel fordult a szegények iránt. Emellett sokat dolgozott a család tanyáján, Így viszont közvetlen és mély kapcsolatban állt a természettel, amelynek látványa, hangjai, színe egész személyiségét áthatották, formálták hitét és Istennel való kapcsolatát is. Apja kívánságára megnősült, és egy egyszerű parasztlányt vett feleségül, akivel hosszú éveket töltöttek együtt teljes összhangban, de amikor Albert apja meghalt, minden megváltozott és felesége egészen kifordult magából. Azzal vádolta, hogy túl sok időt tölt imádsággal és túl nagylelkű a szegények iránt. Ebben azért volt némi igazság, Albert ugyanis olykor a saját és munkásaik vacsoráját is a szegényeknek adta. Viszont Isten nemegyszer csodával pótolta a hiányzó ételt. A szent férj pedig az otthoni üldöztetést állandó kedvességgel, türelemmel és csendben viselve számos érdemet szerzett magának.
Albert végül megözvegyült, ekkor azonban a környékbeli nemesek megfosztották vagyonától, ezért Cremona környékére költözött, ahol szorgalmával kiérdemelte a „szeretetreméltó munkás” címet. Életéhez több csodás eseményt is kötnek. Isten nemegyszer angyalokat küldött, hogy segítsék nehéz munkájában.
Albert ekkoriban az ottani domonkos konvent közelében lakott és ők kísérték lelkiéletét, valamint tőlük kapta meg a domonkos harmadrendiek habitusát is. Ettől kezdve még inkább az imádságnak és a szegények szolgálatára szentelte idejét és erejét. Sok haldoklót kísért utolsó óráiban, imádkozott velük haldoklásuk idején és utolsó útjukra is elkísérte őket. Alapított egy kórházat, ahol ő maga is sokat dolgozott. Albert felismerte, hogy Isten hosszabb zarándoklatra hívja, s ennek során a Szentföldre, illetve többször Spanyolországba is elment, ahol elzarándokolt Santiago de Compostella-ba, valamint szintén többször járt zarándokként Rómában. Útjait csöndben, illetve himnuszokat, zsoltárokat énekelte járta végig. Amikor hazaért, a révész nem volt hajlandó őt fizetés nélkül átvinni a Pó folyón, ezért Albert a köpönyegét terítette le a vízre és szépen átcsónakázott rajta a túlpartra. Nagy szegénysége ellenére is házába fogadta a nála is szegényebbeket, elesetteket és olyan tisztelettel bánt velük, mintha magát Krisztust szolgálná, de mielőtt adományt, ételt adott nekik, elvitte őket a város valamennyi szentélyébe imádkozni.
Amikor úgy érezte, hogy közeleg a halála, papot hívatott, hogy felvegye a betegek szentségét, de a pap késett. Ekkor egy angyal jelent meg a szobájában, aki elvitte neki az „angyalok kenyerét”. Végül a feszületet kezébe véve, azt csókokkal elhalmozva adta vissza lelkét a teremtőjének, 1279. május 7-én.
XIV. Benedek pápa engedélyezte Albert tiszteletét és 1748-ban boldoggá avatta. Ünnepe május 7-én van.

Imádság

Isten, akinek úgy tetszett, hogy Boldog Albert, a te Hitvallód életszentsége a szegénységben tündököljön, add meg nekünk, hogy úgy kövessük példáját, hogy mi is elnyerjük azt, aminek ő már birtokosa. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
blessed-alberto-da-bergamo