Oldal kiválasztása

23. Boldog Cormier Jácint

Jácint 1832. december 8-án született a franciaországi Orleans-ban, fűszerkereskedő szülőktől. A keresztségben a Louis-Stanislas-Henri-Marie nevet kapta. Egyházmegyés papnak készült, de már a szemináriumban elkezdett bontakozni domonkos hivatása. Magánfogadalmat tett, majd belépett a domonkos világi harmadrend tagjai közé. Végül röviddel pappá szentelése után, megyéspüspöke engedélyével megkezdhette a noviciátust a Rend férfi szerzetesi ágában, bár gyenge egészsége miatt egy ideig kétséges volt, hogy egyáltalán felveszik-e. 1859-ben tett fogadalmat. Eleinte Jandel rendfőnök titkára volt, később egymás után több helyre kapott novíciusmester-helyettesi, novíciusmesteri, valamint házfőnöki kinevezést. Ezután Frühwirth rendfőnök asszisztense, majd a Rend általános prokurátora. 1904-ben választották általános rendfőnökké. Hivatalának letelte után a római San Clemente zárdába költözött, ott érte a halál néhány hónappal később, 1916. december 17-én, pár nappal a Rend jóváhagyásának 700. évfordulója előtt. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1994. november 20-án.
Rendfőnöksége idején így fogalmazta meg programját: “Mindent összefoglalni Szent Domonkosban”. Jelszava: “Az igazság szeretete.” Szívén viselte nemcsak a testvérek, hanem az apácák és a nővérek ügyét is. Több nővérközösséget ő maga vett fel hivatalosan a Rendbe, illetve alapított új közösségeket is.
Cormier atya rendkívül hangsúlyozta a zsolozsma és a szent tanulmányok fontosságát, a saját élete is ezen két tengely körül forgott. Tehetséges énekes volt, és művészien játszott orgonán. Több rendi liturgikus kiadvány megjelenése is az ő nevéhez fűződik, mint például processzionárium (körmenetes könyv), breviárium, kompletóriumos könyv, a szent három nap és húsvétvasárnap zsolozsmája, illetve egy graduale. Mindegyik kiadvány a XX. század eleji nagy liturgikus megújulás jegyében készült, ami szent X. Piusz pápa pontifikátusának idején (1903-1914) kapott újabb lendületet az egész Egyházban. E kiadások előszava jól tükrözi Cormier atya mély istenszeretetét. Arra a bátorságra buzdít, amivel Szent Domonkos is imádkozott a kórusban.
Még szeminarista korában elkötelezte magát a Szentírás és a filozófia tanulmányozása mellett. Rendfőnökként ezen tanulmányok fejlődését támogatta, a legjobb professzorokat hívta meg az Angelicumra tanítani, aminek az új kollégiumát is ő építtette. Írásain keresztül is szólt az emberekhez, ezek elsősorban az aszketizmussal, a szentek életével és tanításával foglalkoztak. Többek között a folyamatos képzést is igyekezett ilyen módon segíteni. Ezek az írások mély lelkiségükkel hosszú ideig hatással voltak sokakra novíciusoktól kezdve tudós professzorokig a Renden belül és kívül egyaránt, ugyanígy beszédei is.
Nagy alázattal, de egyben nagy határozottsággal ténylegesen az egész Domonkos Család mesterének és szent Domonkos utódjának érezte magát, ennek megfelelően teljes körültekintéssel, nagy bölcsességgel és felelősséggel viselte rendfőnöki hivatalát, amit ténylegesen szolgálatként fogott fel. Lendületes lelki életet élt, a szerzetesi fegyelem megtartásában élen járt. Legtöbbször rózsafüzérrel a kezében ábrázolják, ami mély és aktív imaéletét szemlélteti.

 Jacint_Cormer