Oldal kiválasztása

25. Veronai Szt. Péter

Veronai Szent Péter

Péter a 13. század elején született az olaszországi Veronában manicheus eretnekséget követő szülőktől. Kisgyermekkorában a katolikus hitre tért. Mint fiatalember Bolognába ment tanulmányokat folytatni és ott, Szent Domonkos prédikációjának hatására belépett a Domonkos Rendbe. A Rend ruháját is tőle kapta. Ezután az igehirdetésnek szentelte magát, különösen a kathar eretnekek körében, és Szent Domonkos tanítása szerint az evangéliumi életszabályon alapuló párbeszédet folytatva lett az üdvösség örömhírének kiváló terjesztője és tanúja.
Történt egyszer, hogy forrón tűzött alá a déli nap heve. Péter a milánói Szent Euszták templom előtt nagy tömeg jelenlétében vitatkozott egy eretnek püspökkel. „Gonosz Péter – vágott a püspök a szavába – ha ennyire szent vagy mint ezek itt hiszik, miért engeded, hogy a hőség perzselje őket? Tedd meg hát, hogy felhő takarja el a napot.” „Nagyon szívesen, – válaszolta Péter – de azzal a feltétellel, hogy híveiddel együtt az igaz hitre térsz.” Ekkor, hogy bebizonyítsa előttük, hogy Isten a menny- és föld teremtője, aki mindig meghallgatja hűséges szolgája kérését, az égre vetett keresztet, mely után abban a pillanatban hatalmas felhő árnyékolta be a sokaságot. Erre az eretnekek más választásuk nem lévén kikényszerítették a vezetőjüktől ígéretét.
A Szentlélek ajándékaival csodálatos módon megerősítve, Péter minden igyekezetével az igaz hit hirdetésén és védelmén fáradozott. A hit széleskörű terjesztésére törekedve alapította meg a „Hit-társulatokat” és a „Boldogságos Szűz Mária dicséretének közösségeit”. Szeretettel élte a testvériséget. A közösségi életet nagy buzgósággal támogatta, mint elöljáró bölcsen irányította és szorgalmasan óvta. A nővérek lelki javát is komolyan a szívén viselte; szeretettel állt mellettük tanácsaival és buzdításával. Igen nagy hasznukra volt mint lelki vezető.
Élete utolsó szakaszában, az 1251. év közepe táján inkvizítori tisztséggel tüntették ki. Apostoli küldetésének a legnagyobb fokú emberiességgel, hatékonyan tett eleget. 1252. április 6-án Comóból Milánóba visszatérve eretnekek kardja végzett vele „a hit szeretetéért és a római Egyház iránti engedelmességéért”. Halála előtti utolsó szavával megvallotta hitét és vérével a hitvallás kezdő szavát írta le, a Credo-t. Egyik orgyilkosa, Carinus később megtért és belépett a Rendbe. IV. Ince pápa 1253. március 9-én Pétert a szentek sorába iktatta és ünnepét április 29-re tette. A legújabb liturgikus reform óta június 4-én tartjuk az ünnepét, ereklyéi (1340-ben történt) átvitelének évfordulóján. A középkorban Petrus-martir vizet szenteltek ünnepén a betegségek és gonosz lelkek ellen. Fejfájáskor, és főleg zivatar alkalmával hívják segítségül, napján pálma- és olajágat szentelnek az égiháború ellen. A képzőművészetben a következőképp ábrázolják: egy a fejébe ill. mellkasába döfött kés/bárd, pálmaág három koronával, illetve egy nyitott könyv, melyen a Credo (hitvallás) első szakasza olvasható.

Veronai_Pter_credo