Oldal kiválasztása

31. Szent Domonkos

Szent Domonkos a spanyolországi Calaruegában született 1170 körül. Szülei: Guzmán Félix és Janka. Egy legenda szerint, mielőtt Domonkos megszületett, édesanyja álmában egy kutyát látott, amelynek szájában égő fáklya volt, s úgy tűnt, mintha a világot lángra lobbantaná. Ez a kis történet ott rejtőzik Domonkos nevében, hiszen a név a latin Dominicus szóból ered: Domini canis, vagyis az Úr kutyája. Ezt a nevet viseli a Domonkos által alapított Prédikátorok Rendje, amit sokan csak úgy ismernek: Domonkosok. Domonkost a szülei Palenciában taníttatták, köztük 6 évet teológiatanulással töltött. Amikor azonban Spanyolországban éhség tört ki, Domonkos eladta könyveit, melyek közül 1-1 egy kisebb birtok árával is felért, és árát odaadta a szegényeknek, mondván, „nem akarok halott bőrök fölött tanulni, míg mások éhen halnak”.
Domonkos körülbelül 25 éves korában Osmában csatlakozott az ún. szabályozott kanonokokhoz, s ez idő alatt Szent Benedek regulája szerint él. S mégis itt született meg benne prédikátor hivatása és a prédikátorok rendje megalapításának gondolata. Egyszer, 1203 körül, amikor Diego püspökkel Dániába ment, hogy diplomáciai feladatot lásson el, pontosabban közreműködjön egy hercegi házasság megszervezésében, amit sikerrel végbe is vitt, hazafelé Domonkos és Diego Dél-Franciaország a katarok, egy keresztény eretnek tanokat valló szekta által lakott területen ment keresztül, s így alkalmuk nyílt szóba elegyedni velük, mi több, valóságos vitákat rendeztek velük a hitigazságokról.
Domonkosban ekkor merült fel a gondolat, hogy csak a hiteles igehirdetők teremhetnek igazi gyümölcsöket, vagyis azok, akik valóban egyszerűek, szegények, alázatosak, hiszen maguk az eretnekek ezeket az alapvető értékeket keresték.
Dániából hazatérve Domonkos szembesült azzal, hogy milyen nagy sikerük van a katar eretnekeknek Dél-Franciaországban. Megértette, hogy az eretnekség elleni küzdelemhez olyan emberekre van szükség, akik egyrészt alapos hitbeli, illetve teológiai képzésben részesültek, ugyanakkor ezt a tudást ne csupán a kolostor falain belül használják (fiatal rendtársaik tanítására), hanem fontos, hogy másokat is tanítsanak, mivel úgy vélte, másoknak is joguk van ismerni az igazságot, ám az eretnek tanítások miatt ezt elveszítik. Ugyanakkor azt is felismerte, hogy az eretnekek sikeressége hiteles életvitelükben gyökerezik, ezért azt is fontosnak tartotta, hogy az általa megálmodott Prédikátorok Rendje ne halmozzon fel vagyonokat, földeket, hanem egyszerűségben, szegénységben, koldulásból és adományokból tartsa fenn magát. 1207 körül nyilvános vitán vett részt egy eretnek igehirdetővel valahol Fanjeaux környékén, nem messze Toulouse-tól, amit meg is nyert. Erről az eseményről több legenda is beszámol, többek között arról, hogy próbaként a tűzbe dobták azokat a papírokat, melyek Domonkosnak a Szentírásból vett érveit tartalmazta, ám egymás után háromszor is kivetette magából a tűz az írást, anélkül, hogy azok megsérültek volna a lángokban. Bár egyes feltételezések szerint Domonkos inkvizítor volt, erről szó sincs. Az elképzelhető, hogy teológiai tanácsokat adott másoknak, de nem vett részt sem kihallgatásokon, sem büntetés-végrehajtásban. Ennek már szelíd természete is ellene mondana, hiszen Domonkos, aki, mint mondják róla, mindenkit szeretett, ezért őt is mindenki szerette, sokkal inkább az értelmes vitában és meggyőzésben hitt, mintsem a kényszerben és megfélemlítésben.
Miután 1215 körül az eretnekeket Simon de Monfort keresztes hadjáratával legyőzték, amelyben egyébként maga Domonkos nem vett részt, Domonkosnak felajánlottak egy házat, sőt, a domonkosok szerint – s ezzel szívesen dicsekszenek – ez valójában egy kocsma volt. Itt kezdte meg működését hat másik testvérrel a Prédikátorok Rendje, amit III. Honorius pápa 1216-ban hivatalosan is elismert. Az erről szóló, 2016. dec. 22-én kiadott pápai bullát a mai napig Toulouse-ban őrzik. A Rend alapításának egyik érdekességei közé tartozik, hogy az első domonkos rendházat valójában nem is testvérek, tehát nem férfiak, hanem az eretnekségből megtért nők számára alapították Prouille-ben, 1206-ban.
A Szent Domonkos által alapított rend, a prédikátorok rendje sok mindenben eltért a szerzetesi élet 13. században megszokott formáihoz képest. A monasztikus életforma alapvetően Isten keresésére irányul: Szent Domonkos ehhez hozzáteszi az apostoli életformát, amelynek célja mások üdvösségének szolgálata a prédikáció különböző formái által. Ez volt a kortársak számára legmeglepőbb újítása, hiszen addig az volt a természetes, hogy a szerzetes legfőbb és egyetlen kötelezettsége az imádság és ezért nincs szükség arra, hogy elhagyja a kolostorát.
A monasztikus szerzetesi élet ezért stabilitást feltételezett, azaz egy szerzetes abban a monostorban élte le az életét, ahová belépett. Domonkos a rend apostoli küldetése miatt azt akarta, hogy a szerzetesek ne legyenek egy kolostorhoz kötve, hanem készen álljanak arra, hogy bárhol hirdessék az evangéliumot. Domonkosnak a szerzetesi életre vonatkozó elképzelésihez kiváló kereteket nyújtott Szent Ágoston regulája. A domonkosok a mai napig ezt a regulát követik. Az alapokat nyújtó regula mellett pedig megalkotta a testvérek Konstitúcióját, amely a közösségen alapuló szerzetesi élet mellett a sajátosan domonkos vonásokat és célokat, illetve azok eszközeit fogalmazza meg. A monostorok alapvetően önellátásra, autonómiára rendezkedtek be. Szent Domonkos kolduló rendet alapított: azt akarta, hogy ne csak az egyes szerzetes ne birtokoljon semmit, hanem a közösség is legyen szegény, ezzel tegyen tanúságot az evangéliumi szegénységről, és szoruljon rá mások segítségére.
A domonkosok városokban, tehát nem elhagyott vidékeken, telepedtek le, hogy közel legyenek azokhoz, akiknek az evangéliumot hirdetni akarják. Egy másik fontos szempont, hogy – mivel az evangélium hiteles hirdetése tanulást kíván -, a stúdiumot, Isten igazságának szüntelen tanulmányozását Domonkos minden szerzetes élethosszig tartó kötelezettségévé és napi elfoglaltságává tette (az addig bevett fizikai munka helyett). Első testvéreit Párizsba, a katolikus világ legfontosabb teológiai központjába küldte tanulni. Így a domonkosok (és a ferencesek) közül kerültek ki a skolasztikus teológia nagyjai (Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás, illetve más, kevésbé ismert teológusok, mint Richard Fishacre, Capreolus vagy Cajetan bíboros, aki annak idején Luther Mártonnal is tárgyalásokat folytatott).
Érdemes megjegyezni még, hogy Szent Domonkos igen jó szervező volt: olyan kormányzati struktúrát adott rendjének, amely azóta lényegében változatlan. Ez a struktúra központosított, azaz a helyi közösség nem önálló, hanem egy nagyobb egységnek, a provinciának, illetve a rendnek a részét képezi. Domonkos azt akarta, hogy a közös jóért mindenki vállaljon felelősséget: ezért a rend kormányzásának legfőbb eszközei a káptalanok, amelyek helyi és provinciai valamint rendi szinten is szervezik a rendi egységek életét.
A Rend megalapítása után Domonkos életének nagy részét Rómában töltötte, a San Sisto kolostorban, ugyanakkor rengeteget utazott. Haláláig kb. 50.000 km-t gyalogolt (a lovaglás akkoriban tilos volt a domonkosok számára – ez a tilalom Domonkos korábbi tapasztalatára vezethető vissza, hiszen ezt látta, h a lovak birtoklása, a lovaglás a gazdagság benyomását kelti a szegényekben, akiknek az evangéliumot kellett volna hirdetni).
1218-ban III. Honorius pápa kiadott egy pápai dekrétumot, melyben felszólította a világi papságot, hogy mindenben támogassák a Prédikátorok Rendjét. Maga a pápa számos komoly feladattal bízta meg Domonkost, többek között a római apácazárdák meglazult fegyelmének helyreállításával. III. Honorius adományozta Domonkosnak és Rendjének a Santa Sabina bazilikát, amely egyébként még ma is a Domonkos Rend hivatalos központja.
1216_Bulla_Honorius

    A III. Honorius által 1216. dec. 22-én kiadott bulla

A Prédikátorok Rendje tehát számos támogatást kapott az Egyház részéről, így a Rend gyorsan terjedt Európában. Néhány éven belül sok-sok házat alapítottak, többek között Magyarországon is (1221. Magyarországi Boldog Pál alapításával).
A kortársak úgy emlékeznek Domonkosra, mint aki valóban szegényen élt és szerényen viselkedett. Ruházatában, étkezésében az igénytelenségig egyszerű volt. Ágyban sosem aludt. Kis batyujában mindig magánál tartotta Szent Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. Bár irgalmas, szelíd és szeretetreméltó volt, pontosan tudta, hogy mit akar, és rendelkezett a szervezéshez és a szerzetesi élet és fegyelem megvalósításához szükséges bölcsességgel, tisztánlátással és határozottsággal. Ha betért egy városba, tömegek tódultak utána.
Domonkos, hosszú utazásai után, 1221-ben lázzal járó betegségbe esett. Azt kérte, hogy fektessék a földre, mert még ekkor sem volt hajlandó ágyban feküdni. Utolsó szavaival a testvéreket alázatra és szeretetre intette, mint azt egyébként mindig is tette a Rend alapítása óta. Több héten át tartó betegeskedés után, augusztus 6-án, testvérei körében, 51 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének. Sírja Bolognában található.
Domonkost IX. Gergely avatta szentté 1234. július 13-án. Ünnepe augusztus 8-án van.
dominic-vero-volto