Oldal kiválasztása

34. Boldog Mannesz – Szt. Domonkos testvére

1170 körül született a spanyolországi Caleruegában, Szent Domonkos bátyja volt. Világi pappá szentelték, majd amikor öccse megalapította a Prédikátorok Rendjét, az elsők közt volt, aki csatlakozott hozzá. 1207-ben már együtt munkálkodtak Dél-Franciaországban az eretnekek megtérítésén. Bár ő volt az idősebb, minden fenntartás nélkül és a legnagyobb lelkesedéssel vetette alá magát öccse kéréseinek és parancsainak, akinek a kezébe fogadalmat tett. Egyedül Isten dicsősége és a lelkek üdvössége iránti vágy mozgatta.
1217-ben Szent Domonkos Párizsba küldte hat másik testvérrel együtt, hogy ott prédikáljanak és konventet alapítsanak, ennek a kis közösségnek Mannesz volt az első vezetője.1218-ban megalapította a párizsi Szent Jakab konventet, ez lett a Rend első tanulmányi háza. Azt mondják, nyájas, alázatos, vidám és mindenkihez irgalmas volt. Személyes kisugárzásával, barátságosságával vonzotta az embereket, a lelkeket Istenhez, rendkívül buzgó igehirdető volt.
1219-ben öccse kérésére női kolostort alapított Madridban. Úgy tartják, alapvetően csendes, szemlélődő alkat volt, ekkorra viszont már több évnyi kemény missziós munka állt mögötte, ami kifáraszthatta, ez is vezethette Szent Domonkost abban, hogy őt bízza meg ezzel a feladattal. A madridi helyezés ugyanis, azon túl, hogy ismét szülőhazájában, Spanyolországban lehetett, kifejezetten kedvezett az imádságos, csendes, kontemplatív életnek amellett, hogy ebben az időben az ottani apácák lelki vezetője, a kolostori élet megszervezője és felügyelője volt. A környéken ismert volt alázatáról, életszentségéről, példamutató és erényes életéről.
1221-ben Mannesz részt vett a második rendi nagykáptalanon Bolognában. Szent Domonkos innen egy levelet küldött vele a madridi nővéreknek, ami azért említésre méltó, mert ez az egyetlen írás, ami fennmaradt tőle. Ebben az apácákat szent életre buzdítja, és szinte teljeskörű hatalommal ruházza fel fölöttük Manneszt, mint elöljárójukat.
Amikor Domonkost szentté avatták, Mannesz elutazott szülővárosukba, Caleruegába, ahol segített azoknak, akik öccse tiszteletére kápolnát szándékoztak építeni. Nem sokkal később, 1235-ben halt meg, valószínűleg valamilyen betegségben a Gumiel de Izán-i Szent Péter ciszterci monostorban. Halála után csodák történtek a sírjánál. XVI. Gergely pápa erősítette meg a tiszteletét 1834. június 2-án.
Mannesz