Oldal kiválasztása

35. Szent Ágoston

Afrikában, Tagastében született 354-ben. Édesapja Patricius pogány szenvedélyes természetét és keresztény anyjának, szent Mónikának szelíd, finoman érzékeny lelkületét örökségképpen hordozta magában, így élte meg az emberi lélek nagy ellentétit, amelyek ész és szív, test és lélek, bűn és kegyelem szembenállásának feszültségében jelentkeztek.

Serdülő korában felébredt érzékisége, a kereszténységet megvetve pogány fiatalok barátságát kereste, velük szórakozott. Ebben az időben született törvénytelen fia. Mónikától kapott vallásos nevelés hatását ellensúlyozta benne nemcsak a rossz társaság, hanem nagy tehetségével, tudásával együtt fejődő mohó vágyakozása hírnévre, pénzre, hatalomra. Szónok akart lenni. Karthágóban tanult retorikát, majd megkapta a rétori katedrát. Becsvágyát ez sem elégítette ki, Rómába keres érvényesülési teret. Megismerkedik a manicheusokkal, akik segítették, hogy megkapja Milánó egyik szónoklattani tanszékét. Diákjai rajongtak érte és csodálták tudását. E kitüntető állás dicsősége sem volt elég neki. Mónika féltette fiát, hogy végleg elveszik, sikerei elkápráztatják. Szüntelen imádkozott érte és utána jött Európába.

Tolle, lege

Közben Ágoston kiábrándult a manicheizmusból, és az újplatonikus könyvekkel foglalkozott. Lelke nyugtalan, eddigi ismereteiben nem talál kielégítő feleletet az élet nagy kérdéseire. Ekkor hall Ambrus püspökről, aki nagy szónok hírében állt Milánóban, mindenki őt akarta hallgatni, kíváncsiságból Ő is elment beszédére. Előadását hallgatva észreveszi, hogy már nem is a szövegszerkesztésre figyel, hanem arra, amit mond. Mise után bemegy a sekrestyébe és kap tőle egy szentírást. Megvetéssel veszi kezébe, nem akarja kinyitni, de ellenállhatatlan gyerek hangot hall „tolle lege” vedd és olvasd. Találomra kinyitotta (Rom 13.13-14) Szent Pál szava i szíven ütötték.” Vessük le a sötétség tetteit. Öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen… az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra…..”. Ágoston megértette mit kell tennie. Égi jelnek élte meg.

“Szívemet elárasztotta a fény” – írja vallomásában. „Későn szerettelek Szépség: örökké régi és örökké új. Te bennem voltál én pedig kívül kerestelek. Hangosan hívtál és széttépted süketségemet.”

387 ápr. 25-én megkeresztelkedik, vele volt legjobb barátja Alipius és fia Adeodátus is. Édesanyja boldogága leírhatatlan. Ágoston megismerkedik remete Szent Antal életével és nagy hatással van rá. Visszamegy Afrikába, kis baráti közösségben elvonultan él. 16 kötetnyi írásban dolgozza fel kora teológiai kérdéseit.
Sokat töpreng a Szentháromság benső életén, az Atya, Fiú, Szentlélek szeretet kapcsolatán. Kedves legenda őrzi élményét: Ágoston a tengerparton sétál és meglát egy kisgyereket. Figyeli játékát. Egy kis gödörbe vizet hord tengeri kagylóval. Mit csinálsz te gyerek, kérdi tőle. Az bátran válaszol. Belehordom a tengert ebbe a gödörbe. No, az nem fér bele mondja Ágoston. Mint ahogy a te fejedbe a Szentháromság titka – mondja a gyerek.
Egy nap Hippóban templomba ment. Az öreg Valérius püspök javaslatára akkor éppen papot választottak segítőnek. Ki legyen? Valaki felkiáltott, Ágoston legyen, Ő tiltakozott de Valerius pappá szentelte, öt év múlva Ő lett Hippó püspöke.
Sokat emlegette kedves mondatát:

„Nyugtalan a m i szívünk, míg benned meg nem nyugszik Uram.”

Ágoston