Oldal kiválasztása

38. Lengyelországi Szt. Jácint

Kitűnt tiszta jellemével, fegyelmezett, önmegtagadó életével, egyszerűségével. A Szűzanya iránti tisztelete is példás volt. Csodák is fűződnek hozzá, például a kijevi alapítással kapcsolatban. Mikor társaival a leendő zárda felé indult, egy kiáradt folyó, a Visztula az útjukat állta, s nem volt senki, aki átvitte volna őket a túlpartra. Jácint keresztet vetett a folyóra, s a domonkos csapat száraz lábbal kelt át a vízen. Jácint és társai a skapuláréjukat a vízre terítették, s így vitték át az Oltáriszentséget és a Szent Szűz szobrát.
Jácint életének utolsó állomása Szandomierzs, majd Krakkó volt, ahol 1257. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján halt meg az általa alapított zárdában.
VII. Kelemen pápa 1527-ben boldoggá avatta, majd VIII. Kelemen 1594 április 17-én a szentek sorába iktatta. Földi maradványai a mai napig az általa alapított krakkói domonkosok templomában nyugszanak a Szent Jácint kápolnában, amely állandó látogatottságával arról tanúskodik, hogy a domonkos rend és a lengyel nép ma is a legnagyobb kegyelettel adózik nagy szentjének.
Jaácint