Oldal kiválasztása

42. Narni B. Lúcia

Hamarosan városszerte ismertté vált a szegények iránti szeretetéről és gondoskodásáról, és férje nem akadályozta meg sem vezeklésében, sem jótékonykodásában, és azt is megengedte neki, hogy éjszakáit imában töltse. Az sem zavarta, amikor a szolgák hírül adták neki, hogy Szent Katalin és Montepulciánói Szent Ágnes segítenek neki alamizsnát osztani a szegényeknek. Ám amikor azt jelentették neki, hogy egy fiatal férfivel visszavonult a szobájába, Pietro karddal a kezében rohant hozzá, ám egy szép feszület előtt imádkozva találta, a szolga pedig állította, hogy a kereszten függő fiatalemberrel beszélgetett előtte.
Lúciát nem hagyta nyugodni a szerzetesi élet utáni vágy, és egy este megszökött otthonról, ám reggelre jelentették a szolgák Pietrónak, hogy egy férfi társaságában tért vissza. Lúcia bevallása szerint Szent Domonkos hozta őt haza azon a reggelen. Pietro akkor bezárta fiatal feleségét és Húsvétig szobafogságban tartotta. Akkor Lúcia visszatért édesanyja házába és magára öltötte a harmadrendi domonkos habitust. Pietro nem békült meg ezzel a döntéssel, és többször próbálkozott, hogy hazahívja, de nem járt sikerrel.
Narni_Lucia
Lúcia Viterbo városába ment, ahol csatlakozott egy harmadrendi domonkos közösséghez, és húsz éves korától annak elöljárójaként szolgált. Megpróbálta egyszerű életével elrejteni a sok rendkívüli kegyelmet, amivel az Úr elhalmozta. Ám amikor 1496 februárjában megkapta a szent sebeket, és sokszor esett extázisba az Úr szenvedését szemlélve, megindult a kíváncsiskodók áradata, és a nővérek a püspök segítségét kérték az ügy felülvizsgálására. Hivatalos vizsgálatot indítottak, melynek során egy híres bolognai inkvizítor is, sőt, Rómába kellett utaznia, ahol maga a pápa is kikérdezte: minden fórumon hitelesnek ítélték meg stigmáit. Ezután történt Pietro utolsó látogatása is, aki még egyszer meg akarta próbálni meggyőzni Lúciát, hogy térjen vissza hozzá. Ám miután találkozott vele, hazament, eladta mindenét és belépett a ferences rendbe, ahol később híres prédikátor lett belőle.
Amikor Lúcia visszatért Viterbóba, Ferrara hercege monostort akarván alapítani, hallott a misztikusról és meghívta az új alapítás elöljárójának. Viterbo azonban nem akarta saját szentjét elengedni, és ezért a két város között két éves küzdelem indult, míg Ferrara hercege hadsereggel vonult Viterbo ellen, hogy Narni városába hozza Lúciát. Nagy becsben tartotta a misztikust, többször fordult hozzá tanácsért, és az új alapítást trófeaként mutogatta vendégeinek. Lúcia stigmái és extázisai látványossággá váltak, mígnem a nővérek a püspököt kérték, hogy lépjen közbe és biztosítsa valahogy a szerzetesi fegyelmet a konvent számára. A püspök másodrendi domonkos apácákat hívott a harmadrendi kolostor megreformálására, ám ez újabb feszültséget szült a konvent életében, a nővérek pedig többnyire Lúciát okolták miatta, aki alázattal tűrte a többiek neheztelését. Amikor az apácák egyike lett az elöljáró, Lúciának megtiltotta, hogy gyóntatóján kívül bárkivel is kommunikáljon. Élete hátralévő harminckilenc évében teljes visszavonultságban élt, és magányát csak az égiek társasága enyhítette. Ő mindezt panasz nélkül, engedelmesen tartotta meg, életét az imának és az engesztelésnek szentelve. Stigmái eltűntek, ami sokak szemében bizonyítéknak tűnt arra nézve, hogy nem is voltak igaziak, ezzel is nehezítve a szent életét. Amikor 1544-ben meghalt, három napig halasztani kellett a temetését, úgy özönlöttek hozzá az emberek. Mindenféle tiszteletadás nélkül temették el, ám hamarosan csodák történtek a sírjánál, és az állandó zarándokok miatt elérhetőbb helyre kellett helyezni az ereklyéit. Amikor koporsóját kiemelték, testét épen találták, ezért üvegkoporsóban helyezték el. 1710-ben avatták boldoggá. Ereklyéi jelenleg Narni városának katedrálisában vannak elhelyezve.
Narni városa az olasz Terni-Narni-Amelia egyházmegye területén található, hegyre épült középkori város, melynek hivatalos neve a XIX. századig a latinból megőrzött Narnia volt. C.S. Lewis róla nevezte el a legendás Narniát.