Oldal kiválasztása

Imádkozd a Miatyánkot Szt. Tamással – 5. nap

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”

Tegnap láttuk, hogy a Miatyánk első két kérése az ima céljára, vagyis Isten dicsőségére, és arra, hogy mi is részesedjünk ebben a dicsőségben. A következő kérések az odavezető eszközökre irányulnak A harmadik és a negyedik kérés arra irányul, ami közvetlenül a célra irányít minket: megtenni Isten akaratát és megkapni azt a kenyeret, amelyből erőt merítünk Isten akaratának megtételéhez.

Harmadik kérés: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”

 A Miatyánk harmadik kérdésében azt kérjük, hogy Isten vigye végbe rajtunk az ő akaratát, amelyet egyébként a két előző kérésben már kifejeztünk: elismerni Isten dicsőségét és szentségét és részesedni abban.

Szent Tamás három pontban foglalja össze, miben is áll számunkra Isten akarata, amelyet ebben az imában kérünk:

  • Hogy elnyerjük az örök életet: Isten nem a semmiért teremtette az embert, hanem célja van vele: azt akarja, hogy örök élete legyen. Ez nem más, mint az üdvösség. Isten akarja, hogy üdvözüljünk. Ez az akarata már teljesült az angyalokban és a szentekben. „Mi azonban arra vágyunk, hogy amint a szentekben már beteljesült Isten akarata, úgy teljesüljön be bennünk is, itt a földön”.
  • Hogy megtartsuk az ő parancsait: A parancsok szükséges eszközei az örök élet elnyerésének. Ezeket Isten úgy akarja számunkra, mint az orvos az egészséghez szükséges gyógyszert betegei számára. Parancsainak megtartása már megvalósult az igazakban, de a bűnösökben még nem. Az „menny” tehát az igazakat jelenti, a „föld” pedig a bűnösöket. Azt kérjük tehát, hogy Isten akarata úgy teljesüljön a bűnösökben, mint az igazakban. Ehhez Tamás még hozzátesz egy fontos pontosítást:

A következőt kell szem előtt tartani: Jézus, azzal, hogy megfogalmazta nekünk a Miatyánk harmadik kérését, egyben tanít is minket. Nem azt mondatja ugyanis velünk: „tedd meg a te akaratodat”, és nem is azt: „ hogy mi megtegyük a te akaratodat”, hanem „legyen meg a te akaratod”. Az örök élet eléréséhez ugyanis két dolog szükséges: Isten kegyelme és az ember akarata. És bár Isten az ember együttműködése nélkül hozta létre az ember, a megigazulását (üdvösségét) nem nélküle viszi végbe. „Aki nélküled teremtett téged, nem üdvözít téged nélküled”, mondja Szt. Ágoston a Szt. Jánosról szóló kommentárjában. Isten ugyanis azt szeretné, ha az ember együttműködne vele. Zakariás könyvében ezt mondja: „Térjetek meg hozzám, és én magamhoz térítelek titeket” (Zak 1,3). Szent Pál szavaival pedig: „Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok, és kegyelme nem marad hatástalan bennem” (1Kor 15,10). Ne legyetek tehát elbizakodottak, hanem bízzatok Isten kegyelmében, és ne adjátok fel törekvéseiteket, hanem működjetek vele együtt. Éppen ezért Jézus nem ezt mondatja velünk: „hogy megtegyük a te akaratodat”, hiszen így úgy tűnhetne, hogy Isten kegyelmének semmi köze mindehhez. De nem is azt mondatja velünk: „tedd meg a te akaratodat”, hiszen így úgy tűnhetne, hogy a mi törekvéseink mit sem érnek. Éppen ezért Jézus ezt mondatja velünk: „Legyen meg a te akaratod” – vagyis Isten kegyelméből, amelyhez mi magunk munkánkkal és törekvéseinkkel csatlakozunk.

  • Hogy ismét elnyerjük a kegyelem állapotát, amelyben az első ember teremtetett. Az első ember értelme és lelke nem állt ellentétben a testtel és érzékekhez kötött valóságával. „Amint a lélek alá vetette magát Istennek, úgy a test alá volt vetve a léleknek, mégpedig oly tökéletesen, hogy nem ismerte sem a halált, sem a betegségből adódó változást, vagy más szenvedélyeket. De abban a pillanatban, amikor a lélek, amely Isten és a test között foglal úgymond helyet, a bűn által fellázadt Isten ellen, a test is fellázadt a lélek ellen, és kezdte megtapasztalni a gyengeségeket és a halált, és érzéki volta folyamatos lázadásba kezdett a lélek ellen”. Isten azt akarja, hogy újra megtaláljuk az első ember belső egységét. Istennek ez az akarata majd a szentek feltámadásakor valósul meg. A „mennyek” tehát ebben az értelemben a lelkünket jelenti, míg a „föld” a testünket is. Azt kérjük tehát Istentől, hogy akarata valósuljon meg testünkben épp úgy, mint a lelkünkben.

Ehhez a harmadik kéréshez Tamás a „tudomány” ajándékát és „sírók boldogságát” társítja, a sírókét, akik majd „vigasztalást nyernek”.

Miatyánk_5

A nap elmélkedése: Imádkozzuk lassan a következő szavakat: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, és tudatosítsuk jó előre magunkban, hogy Isten a javunkat akarja. Azt akarja, ami jobb nekünk: az üdvösségünket és azt, hogy megragadjuk az odavezető eszközöket, valamint azt, hogy visszanyerjük a testnek és a léleknek ezt az belső egységét. Az elmélkedést a nap folyamán többször is megismételhetjük.

Imánkat végül a Szent Tamás ünnepén mondott könyörgéssel zárjuk : « Istenünk, te Aquinói Szent Tamást kitüntetted az életszentségre való buzgó törekvéssel és a szent tudomány szenvedélyes szeretetével. Kérünk, add segítségedet, hogy világosan megértsük tanítását, és híven kövessük jótetteinek példáját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Áldott napot Szent Tamással !

Aquinas + Hozana + Lábjegyzetek