Oldal kiválasztása

44. Szent Juan Macias

Szt. Juan Macias (1585-1646) a Domonkos Rend egyik kedves szentje, aki különösen is alázatával, szemlélődő lelkületével, a szegények elkötelezett szolgálatával tűnt ki. Valóban olyan testvér volt, aki szemlélődésének gyümölcseit megosztotta másokkal, ahogyan a mottónk is sürget.
1585. március 2-án Riberában, Spanyolországban született. Szülei szegény földművelők voltak, és két gyermekük, Juan és Ágnes, korán árván maradt. Egyik jólelkű nagybátyja vette magához őket, és Juant pásztorként a juhok mellé rendelte. A kisfiú igen vallásos lelkületű volt, aki különös szeretettel és tisztelettel övezte Krisztus mellett a Szűzanyát, és védőszentjét, Szt. János evangélistát is. Húsz éves kora körül, mint a legtöbb fiatal, már nagyon szerette volna megtalálni, hogy Isten mire hívja őt. Egy alkalommal egyik szomszédos város domonkos templomába ment szentmisére, ahol szívében azt érezte, hogy a Prédikátor Testvérekhez kellene csatlakoznia, csak azt nem tudta, hogy azonnal kell-e lépnie. Akkor megjelent neki védőszentje, Szt. János evangélista, és arra szólította fel, hogy előbb hagyja el hazáját. 1619-ben útra kelt az Indiákra, és Peruba, Lima városába ment.
Abban az időben négy domonkos konvent volt Limában: Szent Tamás; Szent Róza; Szent Domonkos /Rózsafüzér királynője, ahol Porres Szent Márton is élt ekkor, és Szent Mária Magdolna konventje, amely egy igen szegény és kicsi konvent volt. Juan a Szent Magdolnába kérte felvételét és 1622-ben meg is kapta a domonkos laikus testvérek habitusát (fehér habitus, fekete skapuláré), így nem papként, hanem a szeretetszolgálat révén prédikált. Egészen az 1646-ban bekövetkezett haláláig segédportásként dolgozott. A szegények ide jártak élelemért, a gazdagok pedig tanácsért. Sok feladata mellett Juan Macias mégis talált időt arra, hogy több rózsafüzér elmondása mellett, napi húsz alkalommal is meglátogassa az Oltáriszentséget. Imáinak csodás meghallgatásáról már életében is sok történet keringett.
Macias
Bár nem volt tanult ember, Juan Macias tökéletesen élte a domonkos karizmát: akárcsak Szent Domonkos atyánk, a „szeretet könyvéből”, a keresztre feszített Krisztustól tanult, és egész életében hirdette az Isten Igéjét azoknak, akikkel találkozott. Egyik fő feladata a szegények ellátása volt, akik a konventhez fordultak anyagi vagy lelki szükségeikkel – ez naponta több mint 200 rászorulót jelentett. Úgy ismerték őt, mint kedves, derűs és bátorító testvért, aki sokszor csodával határos módon tudott segíteni a szegényeken. Előfordult, hogy koldulóútjáról üres kézzel tért vissza, mégsem utasított el soha senkit, aki a rendház kapuján kopogtatott – valahogy mindig elég volt az összegyűjtött kevés a hozzá forduló sokaknak. Volt egy kis szamara, amit magában is elküldött kolduló körútra: mivel mindenki ismerte, a szamár hátán levő kosárba tették az adományaikat, az pedig elvitte a konventbe. Azt beszélték, hogy ha egy gazdag háza előtt megállt, és az nem akart adományt adni, a csacsi olyan hangosan tiltakozott, hogy már csak szégyenében is adott valamit az illető. Juan Macias azonban nem csak anyagiakban segítette a hozzá fordulókat, hanem lelkiekben is, és sokak megtérésében közreműködött, ám amikor életszentségének híre ment, és kíváncsiskodók is jöttek a portára, hogy láthassák, egyszerűen eltűnt a szemük elől.
Közeli barátság fűzte a domonkos rend másik nagy limai szentjéhez, Porres Szent Mártonhoz, akivel gyakran találkozott kolduló körútján. Egymás számára inspiráció, vigasz, lelki forrás voltak, és testvéri barátságuk olyan egységre segítette őket, amelyet az Egyház azzal tisztelt meg, hogy 1837-ben egyszerre avatta őket szentté XVI. Gergely pápa személyében.
Szt. Juan Macias azon domonkos szentek közé tartozik, akik nem írásaikkal vagy tanításukkal, hanem a szolgálatukkal prédikáltak. Az élete emlékeztet: a prédikátor erőforrása mindig Krisztus kell maradjon, mert csak akkor tud hiteles lenni, ha Krisztussal egyesült életet él. Ezért tekintünk úgy Szent Juan Macias testvérünkre, mint az egyik legnagyobb domonkos prédikátorra, a hétköznapok szolgálatának szentjére.
Ünnepe: Szeptember 18-án van.