Oldal kiválasztása

Prédikáció

A prédikálás számunkra az Evangélium szóval és tettel, egész életünkkel, lényünkkel történő hirdetését jelenti, mivelhogy Rendünket „különösen is a prédikálásra és a lelkek üdvösségére (cura animarum) alapították”.[1] Ez a szolgálat életreszólóan Jézus életéhez és küldetéséhez kapcsol minket, hogy minden emberben elősegítse és elmélyítse a hit válaszát az Ő üzenetére. Minden nővér apostoli tevékenysége, hogy Krisztust mutassa meg, elsősorban azoknak, akikkel együtt él, és aztán azoknak, akikkel nap mint nap találkozik.

Ezt a küldetésünket elsősorban a tanításban és nevelésben éljük meg: óvodában, általános- és középiskolában egyaránt tanítunk hittant és különféle tantárgyakat, bekapcsolódunk a teológia és filozófia tanításába (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola), ill. két főiskolai kollégiumot is vezetünk. A tanításon-nevelésen kívül sokrétű pasztorációs munkával is foglalkozunk: elsősorban ifjúsági- és felnőtt-közösségek vezetésével, segítésével (hittanos csoport, Rózsafüzér társulat, plébániai Szentségimádás vezetése, Biblia-kör, felnőtt katekézis, nagyik csoportja, baba-mama klub, stb.), lelkinapok tartásával, lelkigyakorlatok kísérésével, és lelkivezetéssel. De van a nővérek között pszichiáter, és olyan is, aki cigánypasztorációval foglalkozik.

„Célunk, hogy azok, akiknek az Örömhírt továbbadtuk és akik azt befogadták, Krisztus-központú közösségekben élhessék meg hitüket. Ezeknek a közösségeknek a kialakulásában és működésében is szeretnénk közreműködni. Törekszünk arra, hogy a különféle apostoli feladatokat több nővér teljesítse együtt, hogy így jelenvalóvá tegyék a közösséget, és képviseljék azt. Előnyben részesítjük az apostoli tevékenységeknek azon formáit, amelyek elősegítik a hit átadását és megerősítését, szóban és írásban is. Szívesen együttműködünk a Domonkos Család többi ágával is. Ahol tehetjük, bekapcsolódunk a helyi Egyház életébe, apostoli tevékenységébe.”[2]

„Azoknak a nővéreknek a munkája és imádsága, akik éppen nem vesznek részt külső apostoli tevékenységben (házimunkát végeznek, betegek vagy idősek), éppúgy hozzátartozik a közösség apostolkodásához, mert értékét nem a külső eredmények határozzák meg, hanem az, hogy mindannyian az Isten Országáért élő és munkálkodó egyazon közösség részei vagyunk.” (Konstitúció, I./IV.)



[1] Primae Constitutiones, Előszó

[2] Ld. CIC 678. k.