Oldal kiválasztása

Közösség

Az Evangélium hirdetése alapvetően közösségi életformát kíván: a megélt testvériségből, az isteni és emberi szeretet tapasztalatából táplálkozik. „Mi, akiket az engedelmesség egyetértővé tett, a tisztaság fegyelme mélyebb szeretettel kapcsolt össze, és a szegénység által egymással szorosabb közösségbe kerültünk, Isten Egyházát, melyet munkánkkal ki akarunk terjeszteni a világban, előbb saját közösségünkben építsük.” A közösség „megélése tehát már prédikáció és tanúságtétel, amely akkor tud megvalósulni, ha közösségi életünk legfőbb feladatának tekintjük, hogy szeressük egymást.” (Konstitúció, I./I.)

A Krisztus-központú közösségben egységünk és békénk forrása legelsősorban az Eucharisztiában köztünk levő Jézus.

Közös életünk mindennapjaiban ennek a szeretetnek megélése az egymással való osztozást is jelenti, amely a közös Eucharisztiában és imában, a lelki osztozásban, a közösségi kiengesztelődésben (bűnbánati káptalan), a dialógusban, a közös stúdiumban, a házikáptalanban (praktikus ügyek, tennivalók megbeszélése), a rekreációban (közös kikapcsolódás, felüdülés, beszélgetés, játék), a közös jó iránti felelősségünk tudatában és apostoli küldetésünk közös teljesítésében valósul meg, de mindannyian részt veszünk a házon belüli feladatokban és munkákban is.