Oldal kiválasztása

Szent Margit öröksége

Szent Margit legendája – életrajzi források

  • Az 1272-76-ban született ún. Legenda vetus az első életrajzi forrás Szent Margitról. A legenda szerzője talán Marcellus frater, Margit gyóntatója, bár ez nem teljesen bizonyos. Egy másik fontos forrás a II. szentté avatási per jegyzőkönyve, amely 1276-ban született.
  • 1340-ben született az ún. Legenda maior és minor Garinus tollából. Ez a legenda egy újabb kanonizációs kísérlethez készült.
  • Ismerjük még az ún. Magyar legendát, amely tulajdonképpen a Legenda vetus és az 1276-os szenttéavatási jegyzőkönvy fordítása és aktualizálása,. Arra vonatkozóan nincsenek pontos adataink, hogy a Magyar legenda mikor készült és hogy ki fordította
  • Tudjuk, hogy Ráskay Lea másolta le a kódexet 1510-ben, és tőle erednek a különböző az aktualizálások

Szent Margit életéhez bővebb információkat itt találunk: http://deba.unideb.hu/deba/Margit-legenda_Szent_Margit_elete_1510/„Kódexeink között ez az egyetlen hazai témájú, s forrásai szintén Magyarországon készültek. Ezért nemcsak nyelvi és irodalmi emlék, hanem a magyar művelődéstörténet napjainkkal is érintkező jelentős forrása. Margit életén át részletesen festi egy hazai női kolostor belső életét. A veszprémi és a szigeti kolostorok romjai ma is láthatók, látogathatók, s néhány, a legendában szereplő emlék szintén megőrződött. Így Margit vas vezeklő övét, mellyel, ahogy a magyar szöveg betoldása mondja: „övezi, szorítja vala magát nagy keménséggel(p. 41/12–13. sorok), megtaláljuk az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban. S a Budapesti Történeti Múzeumban láthatók Margit fehér márvány síremlékének töredékei, amelynek létezésére az egyetlen írott forrást a magyar szöveg nyújtja (p. 161/14–19. sorok), említve, hogy azon meg volt faragva egy gyermek feltámadásáról való csodatétele szent Margit asszonnak.” M. Nagy Ilona

Szent Margit öröksége – amit a legendákból és jegyzőkönyvekből megtudhatunk Margitról

Árpád-házi Szent Margitnak nagyon sokat köszönhetünk és sok téren állhat előttünk példaképként. Margitnak talán a következő három jellemzője lehet nekünk, domonkos nővérek számára a legfontosabb, bár legendája nyomán ki-ki találhat más, a szívéhez közel álló tulajdonságokat, “szokásokat” Margit részéről.

Az Eucharisztikus kultusz

Szent Margit számára központi jelentőséggel bírt az Eucharisztia, és egyáltalán látni az Oltáriszentséget rendkívül fontos volt számára, ám ez nem csak intimitást fejezett ki, hanem elsősorban Krisztus szenvedésének re-prezentációját látja benne. Az eucharisztia szemlélése által mélyebben el tudott merülni Krisztus szenvedésének misztériumában. Ez Magyarországon akkoriban még meglehetősen szokatlan volt, és nem is igen tudjuk, hogy kitől tanulhatta. Mindenesetre az eucharisztia iránti mély vonzódása és tisztelete haláláig megmaradt. Bár Margit idejében a tabernákulumban még nem őrizték az Oltáriszentséget, a szentmiséken és áldozások alkalmával volt lehetősége az Oltáriszentséget látni. A szentmiséken kívül Margit az Oltáriszentség “helyett” a feszületet szemlélte.

Margit kedvenc imagesztusa a térdelés a térdelés volt, amely akkoriban tipikusan laikus gesztusnak számított. A rend 5. Mesterétől tudjuk, hogy Humbertus a rendben szokásos kötelező gesztus a meghajlás volt az oltár illetve a kereszt előtt.

Margitnak szokása volt, hogy úrfelmutatáskor letérdelt, a földre borult és könnyekig megérintette Krisztus szenvedése, áldozata és szeretete.

Engesztelés – Bűnbánat, vezeklés, felajánlás másokért

Az engesztelés volt tulajdonképpen Margit életének apostoli dimenziója és nagy felelősséget érzett önmagában ez iránt. Érdekes módon azonban Margit nem politikai szempontokat tartott szem előtt, hanem mindig az Egyház misztikus teste, melynek ő is tagja volt, állt imáinak középpontjában. Valójában csak a 20. században szűkült ez a mély és jelentős dimenzió Margit életéből arra, hogy Margit „a magyar nemzet engesztelő áldozata”.

Margit egész életére jellemző volt a bűnbánat, a vezeklés és a másokért végzett felajánlások. Ennek elsődleges oka az a fájdalom volt, hogy Krisztust elutasítják. Margit szemében a szerzetes mások helyett is vezekel, ő a bűnbánat „szakértője.” (Vö: Kelemen-levél 6,2: mindenkinek sajnálkoznia kell a másik bűne, mint sajátja felett.)

A kompassió mint engesztelő viszontszeretet

Margit sokat szemlélte a kereszten függő Jézust. Jézus szenvedésének szemlélése segít személyessé, belsővé tenni az engesztelést, melynek lényege, hogy felébredjen bennünk a vágy arra, hogy vigasztaljuk Jézust, aki az emberek jelen bűnei miatt szenved. Margit ezt a lelkületet teljesen magáévá tette. Krisztus szenvedésének szemlélése (akár az eucharisztiában, akár a kereszten) elősegítette benne, hogy észrevegye a szenvedő embereket, rászorulókat, akiket, mint a vallomásokból tudjuk, odaadással ápolt, gondozott, segített rajtuk.

Felajánlás másokért

Margit komoly felajánlásokat végzett másokért, a bűnösökért, a szenvedőkért és az Egyházért. Ennek szentírási alapja a Római levél: 12,1: Adjátok testeteket…), teológiai alapja pedig a hívők általános papsága, melynek lényege az engesztelés Krisztussal együtt az Eukarisztia által, az Egyház  (bűnös)  tagjaiért.

  • Amint tehát a Krisztussal való egyesülést megvallja és megerősíti a szent Szívnek való odaszentelődés, úgy az engesztelés ugyanezt az egyesülést a bűnök eltörlésével elkezdi, Krisztus szenvedéseiben való részvétellel tökéletesíti, és a felebarátért áldozatot felajánlva, beteljesíti.” Miserentissimus Redemptor enciklika (XI. Piusz pápa)

 

Személyes hivatástudat

Szent Margit egész szerzetesi életére jellemző egyfajta modernség, mind tudatosságában, mind felelősségtudatban, valamint az eucharisztia iránt tanúsított, fizikai gesztusokban is megnyilvánuló tisztelete, imádása. Szerzetesi, engesztelő, felajánló életében valóban személyes hivatását találta meg, és ebben a hivatásban különösen szembetűnő módon kapcsolódott össze és fejeződött ki a bátorság és a hit, hiszen egyáltalán nem volt számára könnyű megmaradni hivatásában. Apja, IV. Béla király többször is férjez akarta adni, és rendtársai is sokszor értetlenül és hitetlenkedve álltak Margit személyes elhivatottságához, amelyet mind mélyebben élt meg.

margit_regi_1[1]          margit_uj_2[1]

Margit ereklyéinek sorsa

  • Mohácsi vész idején, 1526-ban a nővéreknek meneküliük kellett. Ekkor magukkal vitték Margit ereklyéit.
  • 1529-ben újabb menekülés következett, de mg ezt követően is visszatértek a kolostorban.
  • 1540-ben ismét menekülniük kellett a nővéreknek, ekkor végleg elhagyják a szigetet az apácák.
  • Könyveiket, köztük magyar legendát és Margit ereklyéit magukkal viszik.
  • 1637-ben Pozsonyban, a klarissza kolostorban meghal az utolsó apáca, aki még élt a Nyulak szigetén, a domonkos kolostorban.
  • 1641: felnyitják Margit koporsóját, ekkor kerül elő a szentté avatási jkv
  • 1782: II. József feloszlatja a kolostort; az ereklyéknek nyoma veszett

 

Margit_vezekloove

                                             Szent Margit vezeklőöve díszes tartóban