Oldal kiválasztása

52. A domonkos életút

A domonkos életút – Mit jelent: domonkossá válni

Mindannyian fokozatosan növünk bele a domonkosságba, mindig csak egy-egy lépést teszünk előre, s így lassanként előre haladva válunk egyre inkább domonkosokká. Ennek a folyamatnak különböző állomásai vannak, melyek megfelelő időt és teret hoznak létre, hogy egyre inkább elmélyüljön istenkapcsolatunk és így az isten- és felebaráti szeretetben növekedve mindinkább érettebbé váljon döntésünk és szilárdabbá elköteleződésünk. A következőkben a belépéstől követhetjük végig ezt a folyamatot.

  1. Belépés – jelöltség

Mindenki, aki Kongregációnkba belépni szándékozik, a megfelelő felvételi eljárást követően – melynek végeztével a jelentkezők felvételéről az általános főnöknő dönt ­– megkapja beköltözésének időpontját, amikor egy rövidebb szertartás keretében a belépők jelölt keresztet kapnak, majd bevezetjük őket a klauzúrába. Ekkor kezdődik meg a jelöltség időszaka, mely egy évig tart.

Ez idő alatt a jelöltek folytatják vagy elkezdik tanulmányaikat, valamint a számukra kijelölt magisztra segítségével megismerkednek a domonkosság legalapvetőbb elemeivel, fokozatosan bekapcsolódnak a helyi közösség életébe (imádság, napirend betartása, közösségi tennivalókba való bekapcsolódás stb.), valamint betekintést nyerhetnek Kongregációnk prédikációs tevékenységébe is. Egyszóval a jelöltek ez idő alatt „felveszik” a közösség életritmusát.

A jelöltség további feladata, hogy felkészítse a jelöltet a noviciátusra.

  1. Beöltözés – noviciátus

Egy év után a jelöltek – amennyiben kéri beöltözését és erre engedélyt kap – megkezdhetik noviciátusukat, mely a beöltözéssel kezdődik, amikor az új élet megkezdésének jeleként új nevet kapnak és magukra öltik rendünk habitusát, fehér fátyollal.

Részlet a beöltözés szövegéből:

Öltöztessen az Úr az üdvösség ruhájába, viseld az Ő kegyelmével tisztán és szeplő nélkül, hogy fehérbe öltözve méltó lehess Jézus Krisztussal a mennybe jutni.

A noviciátus időtartama két év. Az első évet kánoni évnek nevezzük, amely egy csendesebb, kitüntetett időszak. Ennek az évnek elsődleges célja, hogy a novíciák elmélyíthessék kapcsolatukat az őket meghívó, élő Istennel, amely szerzetesi életüknek legalapvetőbb forrása. Ezt az elmélyülést kívánja szolgálni a napirend, amely meghatározza az imádság, stúdium, a házimunka, a pihenés, sportolás, villanyoltás stb. idejét. A novíciák a képzési házban, az erre kijelölt nővérek vezetésével végzik tanulmányaikat, vagyis nem járnak külső egyetemre. A noviciátusi tárgyai: latin, spirirtuális teológia, rendtörténet, a katekizmus ismerete, szerzetesjog, musica sacra (szent zene). A noviciátus ideje alatt az emberekkel való érintkezés alkalmainak is adott keretei vannak: a novíciák rokonai havonta egyszer jöhetnek látogatóba, ugyanakkor a barátokkal és távolabbi ismerősökkel a nővérek ez idő alatt ideiglenesen nem tartják a kapcsolatot, nem – vagy csak meghatározott keretek között – használnak internetet és telefont. Ezek a keretek mind az Istenre való nyitottságot és figyelmet kívánják munkálni a növendékekben.

A noviciátus első, kánoni évét egy ún. „apostoli év” követ. Ez idő alatt a novíciák Kongregációnk különböző házaiban töltenek néhány hónapot, hogy jobban megismerjék a kisebb közösségeket és bekapcsolódjanak a házak életébe, apostoli tevékenységébe, kipróbálhatják magukat a különböző feladatokban. Az „apostoli év” szerves része egy olyan kb. 6 hetes gyakorlat, amely némiképp eltér Rendünk tevékenységétől, ugyanakkor segít azonosulni a szegénységgel, valamint élet közelbe hozza az emberi lét törékenységét és ajándék jellegét.

  1. Első (ideiglenes) fogadalom – juniorátus

A noviciátus két éve után lehetővé válik az első, ideiglenes fogadalom letétele, amennyiben a novíciák ezt kérik és teljesítik a „noviciátusi vizsgát”, és az általános főnöknő a Rendi Tanáccsal történő egyeztetés után a fogadalomtételre vonatkozó engedélyt megadja.

A fogadalmi mise keretében megáldják a novíciák skapuláréját, valamint fehér fátylukat a lefoglaltság jeleként feketére cserélik, emellett a fogadalmat tevők egy-egy feszületet, valamint Rendünk Reguláját és Konstitúcióit kapják, s így teszik le az általános főnöknő kezébe első fogadalmukat.

Az első fogadalom szövege:

Én N.N. nővér, fogadalmat teszek, és ígérek engedelmességet Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának, Szent Domonkosnak és neked N.N. nővér, az Árpád-házi Szt. Margitról nevezett Kongregáció általános főnöknőjének, és a te utódaidnak, Szt. Ágoston Regulája és a Kongregáció Konstitúciói szerint. Engedelmes leszek neked és a te utódaidnak egy évig.”

Az első fogadalom egy évre szól, s így megkezdődik a négy éven át tartó ideiglenes fogadalmas időszak (juniorátus), amely során a növendékek fogadalmukat évente megújítják. Az általános főnöknő a junior nővérek számára is kijelöl egy magisztrát, aki a négy év során kísérni fogja őket. Ennek az időszaknak lényege és célja, hogy a növendékek tovább mélyítsék istenkapcsolatukat, meggyökerezzenek a domonkosságban, bensővé tegyék Rendünk karizmáját, egyre érettebbé válva felkészüljenek az örökfogadalomra, valamint hogy apostoli tevékenységük, feladataik során megtanuljanak felelősséget vállalni. A juniorátus ideje alatt a nővérek elkezdik vagy folytatják tanulmányaikat – immár külső egyetemeken és más felsőoktatási intézményekben – melyek teológiai-kateketikai, valamint adott esetben világi tárgyakat érintenek, emellett fokozatosan alakul és szélesedik a nővérek apostoli tevékenysége és a ház életébe is aktívan bekapcsolódnak (pl. részt vesznek a házikáptalanon, ahol az helyi közösség programjait és egyéb ügyeket érintő döntések megszületnek).

  1. Örök fogadalom

A négyéves ideiglenes fogadalmas idő után a junior nővérek letehetik örökfogadalmukat, melynek feltétele hogy a növendékek ezt meghatározott időben – legkésőbb hat hónappal a fogadalom előtt – kérjék, valamint hogy a Rendi Tanács beleegyezésével az általános főnöknő engedélyét adja. Az örökfogadalom vállalása mély és érett döntés, amely nem csak a junior nővéreket érinti, hanem a közösséget is, mivel a nővérek az örökfogadalommal a közösség teljes jogú tagjaivá válnak. Az örökfogadalom letételét egy hosszabb felkészülés előzi meg, melynek meghatározó része egy harminc napos lelkigyakorlat.

Az örökfogadalommal elkötelezve a nővérek egész életükre szólóan, radikális módon vállalják az evangéliumi tanácsok életre váltását, s vállalják Krisztus szorosabb követését, hogy ezáltal teljesen és osztatlan szívvel átadják magukat Istennek, aki megszenteli életüket. Az örökfogadalom gazdag szertartásának jelentős elemei a fogadalomtétel, a Mindenszentek litánia elimádkozása (ez alatt a fogadalmat tevők kereszt alakban kitárt karral a földre borulnak), a fátyol megáldása, valamint az örökfogadalmas ünnepélyes megáldása, melyben a pap Istenhez, minden megszentelődés eredetéhez forrásához könyörög, hogy az örökfogadalmas nővérek is Istennek szentelődjenek. Ennek részletét idézzük:

Istenünk, te vagy minden megszentelődés eredete és forrása […] Nézz tehát kegyes szemmel Urunk, e szolgálódra, akit isteni gondviselésed által meghívtál, és áraszd reá a szentség Lelkét, hogy mindazt, amit kegyelmedből örömmel megígért, segítségedet élvezve hűségesen valóra váltsa! Az isteni Mester példáját szorgalmasan szemlélje és szünet nélkül kövesse. Az engedelmesség által legyen egyetértő, a tisztaság fegyelme által kapcsolja őt össze nővéreivel mélyebb szeretet, a szegénység által kerüljön velük szorosabb közösségbe, hogy így Isten Egyházát, melyet önfelajánlásával ki akar terjeszteni a világban, előbb saját közösségében építse.”

  1. Az örökfogadalom után…?

Az örökfogadalom még közel sem a végállomás. Valójában ekkor nyílik meg az út az Isten jelenlétében élő, apostoli létnek kibontakoztatására a Rendünk domonkos karizmája szerint, melyet a kontempláció és prédikáció, valamint az alappillérek (imádság, stúdium, közösség, prédikáció, engesztelés) egyensúlya és harmóniája jellemez.

Nem elég tehát egy alkalommal kimondani az „örök igen”-t, mivel az a különleges meghívás, amire a nővérek az örökfogadalommal válaszoltak, mindennap felhangzik az Úr Krisztus felől, s minden nap válaszadásra és növekedésre és sarkall. Ez feltételezi a tanulékony lelkületet és magával vonja a folyamatos szerzetesi- és szakmai képzés szükségességét is. Így az Úrhoz kötődő szeretetnek az a köteléke, melyet minden nővér a fogadalomban vállal, a hétköznapokban egyre szorosabbá fűződik és mindinkább elevenné válik, melyből mások javát szolgáló, vagyis a lelkek üdvét előtérbe helyező, hiteles apostoli élet fakad.

Mit jelent tehát domonkossá válni? Ez nem kevesebb, mint egy egész életet átfogó út, mi több magának az Életnek az útja bennünk (vö. Jn 14,6).