1673. január 31-én született Bretagne-ban (Monfort-la-Cane) kisnemesi családban, tizennyolc testvér közül szülei második gyermekeként. A Mária nevet bérmáláskor kapta. Kezdetben a jezsuiták iskolájába járt, papi hivatását viszont az egyik kármelita templomban kapta, amint éppen az egyik Mária-kép előtt imádkozott.
1700. június 5-én szentelték pappá. Leginkább népmisszióival, szenvedélyes prédikációival, egyszerű szavaival próbálta az akkoriban meglehetősen elterjedt janzenista eszméket és elgondolásokat ellensúlyozni. Szívén viselte a rózsafüzért terjesztését és a Szűzanya tiszteletének előmozdítását. Követői később is gyakran idézték egyik kedvenc mondását:
„Ha akarsz valami kedveset adni Istennek, nem számít, milyen kicsiség is legyen, helyezd a Szűzanya kezébe, akkor nem lesz visszautasításban részed.”
Munkája során számos esetben érte támadás, gáncsoskodás – még a számára oly kedves poitiers-i egyházmegyéből is elűzték, sőt, egy alkalommal meg is mérgezték. S bár felgyógyult, a méreg kártékony hatása még hosszú ideig gyengítette szervezetét.
Mély szeretettel fordult Szent Domonkos Harmadrendje felé. Egy alkalommal Rómába is elzarándokolt, hogy ott találkozhasson az általa nagyra becsült szent követőivel. A rózsafüzér iránti áhítata valószínűleg ebből az érdeklődésből is táplálkozott. Végül 1710. november 10-én a Nantes-i dominikánus közösség harmadrendi tagjai közé fogadja őt.
1715 tavaszán megalapította a Bölcsesség Nővérei Társulatot, illetve később népiskolát is létesített. 1716. április 28-án, egy népmisszió alkalmával, a munkától és zaklatásoktól kimerülten halt meg. Utolsó szavai valószínűleg az életében oly sokat ismételgetett szavak voltak:
„Én egészen a Tiéd vagyok és mindenem a Tiéd, ó, legédesebb Jézusom, Édesanyád, Szűz Mária által.”
Sokan már életében szentként tisztelték. 1888-ban boldoggá, 1947-ben pedig szentté avatták.
Fontosabb művei: Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről Az örök bölcsesség szeretete Szűz Mária titka A tökéletes Mária-tisztelet A szentolvasó
Felajánló imájának szövege: