Sziénai Szent Katalin (1347-1380)
Caterina Benincasa da Siena 1347. március 25-én született az itáliai Siena Fontenbranda városrészében, édesanyja 25 gyermeke közül a 24.-ként, a csecsemőkorában meghalt ikertestvérével együtt. Életrajzát Capuai Boldog Rajmund OP hagyta ránk, aki Katalin szentté avatása érdekében tanúkat, szemtanúkat, Lapa asszonyt, az édesanyját is idézve írta meg 1385 és 95 között Katalin szent életének részleteit.
Az életrajz tanúsága szerint Katalin 6 éves korában kapta első látomását az Úrtól. Jézus, Szent Péter, Szent Pál és Szent János apostol jelentek meg neki, s Jézus megáldotta, biztatva őt az odaadott életre. Ennek hatására kezdte el Katalin a remeték életét élni, a családi ház pince-szerű cellájában. 7 évesen szüzességi fogadalmat tett. Családja a házasság útjára akarta kényszeríteni, de végül, mikor 16 éves lett, elfogadták, hogy Katalin a Siena-i bűnbánó domonkos harmadrendi nővérek (mantellák) kötelékébe álljon, akik először nem akarták őt befogadni.
Katalin továbbra is a családi ház pincéjének cellájában élt, csak a templomba járt ki, s csak a gyóntatójával beszélt. Egyébként a cellájában imádkozott, vezekelt, böjtölt és virrasztott. Élete végén már csak az Eucharisztia táplálta.
Háromévi magányos élet után újra megjelent neki Jézus és gyűrűt húzván az ujjára eljegyezte magával. Ugyanekkor kiszólította a magányból is, s küldetést adott neki az emberek közé.
Katalin mindenek előtt kiváló tanácsadó lett, kialakult körülötte egy tanítványi kör. A domonkos rend 1374. évi Firenzei általános káptalanja kivizsgálta tanításának, életének hitelességét, s kifogástalannak találta. A tanítás mellett odaadóan ápolt betegeket is. Szentségére utal az a tény is, hogy, bár nem tudott írni, olvasni, kifogástalan teológiai tanítást adott.
„Tudása nem megszerzett tudás volt: előbb látszott tanítómesternek, mintsem tanítványnak”
áll a szentté avatási bullában. Híressé váltak levelei is, melyek révén – többek között – elérte XI. Gergely pápa hazatérését az Avignoni fogságból.
Lelki és teológiai tanításának leghíresebb gyűjteménye a Dialógus, amely a Mennyei Atya és Katalin közti misztikus párbeszéd dokumentuma, s amelyet Katalin elragadtatásban diktált le írnokainak. Ugyanakkor csak a közlés módját tekinthetjük titokzatosnak, a mű tartalma és tanítása egyértelmű és világos.
1375-ben Pizzában megkapta Jézustól a stigmákat, amelyek láthatatlanok maradtak, az ő kérésére. Ebben az évben írta első levelét XI. Gergely pápának, amellyel kezdetét veszi nagyszabású diplomáciai tevékenysége. Közbenjárására csodálatos gyógyulások, megtérések és kibékülések történtek, s harcba kezd a pápa visszatéréséért Avignonból Rómába. Személyesen ment el Avignonba, miközben kiállt a keresztes háború megszervezéséért, s aktív szerepet vállalt az észak-itáliai városállamok és a Pápai Állam kibékítésében. Személyes hatására XI. Gergely pápa 1377 januárjában visszatért Rómába.
Katalin, súlyos betegség és sok szenvedés után Rómában halt meg, 1380. április 29-én. Sírja a római Santa Maria Sopra Minerva domonkos templom főoltáránál található. II. Piusz pápa avatta szentté 1461. július 29-én, 1939-ben Assisi Szent Ferenccel Itália védőszentje lett, majd VI. Pál pápa 1970. október 4-én – egy másik misztikus szenttel, Avilai Szent Terézzel együtt – egyháztanítóvá avatta.
