Lambertini Boldog Imelda
Imelda Bolognában született 1320-ban, a város egyik legelőkelőbb családjában, Lambertiniként. Kisgyermekként becsületes és Istent szertő családban nőhetett fel. Már 5 évesen felébredt benne a vágy, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Urat magához vehesse, s áldozhasson. Már nagyon fiatalon – 9 évesen – kérte felvételét a közelben lévő valdipietrai Szent Mária Magdolna dominikánus kolostorba. Bízott abban is, hogy majd nővérként korábban része lehet a szentáldozásban. A kolostorban az Eucharisztia tisztelete középpontban állt, de a kor szokásainak megfelelően 14 éves kort tartották az elsőáldozás alsó korhatárának. Imelda vágya viszont már 11 évesen egy csodálatos esemény által valóra válhatott. 1333. május 12-én, Mennybemenetel előestéjén a kolostorban ünnepi szentmisén a nővérek áldozáshoz járulhattak (ez is csak évente kb. 15 alkalommal volt lehetséges). A szentmise után Imelda még az oltár előtt maradt, s egyedül imádkozott. Amikor a nővérek Imeldát keresve visszatértek a kápolnába, nagy fényesség közepette a Szent Ostyát látták Imelda fölött. A pap, aki jól ismerte Imelda mély vágyakozását Jézus után, felismerte Isten akaratát. Ezért megfogta a Szent Ostyát, és megáldoztatta a fiatal nővért. Imeldát mély öröm töltötte el a régóta várt találkozástól. Ez volt az első és utolsó s egyetlen alkalom, amikor a szentségi Jézussal találkozott. Miután megkapta szentáldozásban az Úr Jézust, a nővérekkel együtt hálaadó imát mondtak, s összeesett. Azt hitték, hogy egyszerűen elájult, de a meghalt „az örök élet zálogát” magához véve, s az Urat színről színre láthatta.
Imelda tisztelete elterjedt az egész környéken, sírjánál sokan imádkoztak és sok csoda történt. XII. Leó pápa 1826-ban boldoggá avatta Imeldát. Majd 1908-ban X. Piusz az elsőáldozás védőszentjévé nyilvánította. 1900-ban testét exhumálták: holtteste nem romlott meg, s Bologna városának egyetemi templomában, a San Sigismondo templomában ma is látható. II. János Pál pápa ünnepét május 13-ra tette át, Fatimai Szűzanya ünnepére.
Mi is bizalommal kérhetjük a közbenjárását:
„Ó, Boldog Imelda, az Eucharisztikus Jézus szeretetének jele, kérd, hogy én is mindig olyan hévvel kívánjam, ahogy Te kívántad, a Jézussal való örömteli találkozást az Eucharisztiában. Amikor Ő hozzám költözik, add, hogy átalakítsa az életem, legyen az a kegyelem és a szeretet cselekedeteivel teli, legyen minden nap az igazság szerető keresésének derűs és fénylő megvallása az Ő állandó közösségében. Ámen.”
