Magyarországi Boldog Pál
Magyarországon született, 1180 körül, nemesi családban. Szülei felismervén gyermekük nagyszerű szellemi képességeit, különös gondot fordítottak Pál taníttatására, aki jogászi pályát választott. Bolognában végezte tanulmányait, ahol később a kánonjog professzorává vált és maga is tanítani kezdett. Több jogi és erkölcstani munkát írt, az akkori idők legnagyobb magyar jogtudósaként tartják számon. Legfőbb műve, a Summa de Poenitentia a bűnbánat szentségéről szól.
Bolognai tartózkodása során, 1221-ben Szent Domonkos beszédének hatására lépett be a Prédikátorok Rendjébe. Nemsokkal rendbelépése után négy társával – köztük Boldog Szádok – Magyarországon kezdte el hirdetni kiváló szónoki tehetséggel Isten Igéjét. Fáradságos munkájukkal sikerült több embert megnyerniük Krisztusnak, és Isten Törvényének terjesztése mellett a Domonkos Rendet is meggyökereztették hazánkban, megalapítva a magyar rendtartományt, melynek élére Szent Domonkos Pált nevezte ki, akire rábízta a magyarországi domonkos élet megszervezése mellett a kunok megtérítésének előmozdítását is. Pál rövidesen megkezdte a magyar kolostorok alapítását: Székesfehérváron, Veszprémben, Pesten és Budán – a mai Hilton szálló területén. 1241 előtt további kolostorok épültek Esztergomban, Kassán és Nagyváradon, Pécsett és Nagyszebenben. A Domonkos Rend az ország vezetésének és királyának a tetszését élvezte, s a domonkosok IV. Béla királyról is gondoskodtak a tatárjárás idején, amikor a Rendnek összesen 12 férfi és egy női kolostora volt.