Oldal kiválasztása

Az itt olvasható levelet a jelenleg Erbilben élő Domonkos Nővérek írták, akik – s ez a levél visszafogott stílusából nem derül  – az Iszlám Állam egyik katonai bázisától mindössze 30 km-r élnek.

Sienai Szent Katalinról nevezett Domonkos Nővérek, Irak

Erbil, Ankawa

2016. január 7.

Kedves Nővéreink, Testvéreink, Barátaink!

Újévi jókívánságaimmal együtt szeretném kifejezni hálámat folyamatos támogatásotokért és imáitokért, valamint szeretném veletek megosztani veletek, mi minden történt velünk 2015 óta.

A minket kísérő emberek áldott erőfeszítéseinek köszönhetően eseménydús évünk volt. A menekülttáborok lakói, vagyis a menekültek kísérése mellett domonkos nővéreink 400 gyermeket készítettek fel az elsőáldozásra tíz csoportban, különböző városokban, ill. Kurdisztán városaiban.

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy törekvéseink, hogy nyissunk egy általános iskolát, gyümölcsöt hozott. Úgy alakult, hogy végül is sikerült minden szükséges engedélyt megszerezni a kurd és az iraki kormánytól. Warda püspök (Erbil káld püspöke) felajánlott nekünk egy katolikus szervezetek által épített épületet, ami az erbili érsekség tulajdonába tartozik, a Pápai Misszió pedig berendezte, bebútorozta számunkra. Körülbelül 460, otthonukból menekülni kényszerülő gyerek van itt (fiúk-lányok). 7 nővérünk dolgozik az iskolában más tanárokkal, segítőkkel együtt, akik szintén mind menekültek. Az iskola ingyenes oktatást biztosít. A tanárok és a személyzet fizetését (összesen kb. 18.000 dollár havonta), egy évig a Pápai Misszió biztosította. Az emberek hálásak és örülnek ennek a kezdeményezésnek, hiszen a többi iskola helyzete nagyon siralmas. A menekültek nagy száma miatt néhány iskola három műszakban dolgozik különböző csoportokkal, és egy osztály létszáma időnként eléri a 80 főt.

Sikerült továbbá egy másik óvodát is nyitni a menekült gyerekeknek – erre számos kérés érkezett felénk. A családok szívesebben taníttatják gyerekeiket a domonkos nővérekkel. Az ankawai óvodánkba jelenleg 440 gyerek jár. De egy Aqra nevű városban – ahol 250 menekült család él – is nyitottunk egy óvodát, ide 50 gyerek jár. Kaznazanban szintén van egy óvodánk, 130 gyermekkel. Ezek az óvodák a menekültek (gyermekei) számára ingyenesek.

A nővérek mind az óvodákban, mind az iskolákban felfigyeltek arra, hogy a gyerekek viselkedése jó irányba változott. Már könnyebben figyelnek a tanárokra és könnyebb őket fegyelmezni is. Az iskoláknak saját játszóterük és sportpályájuk van, ami megfelelő környezetet biztosít a gyerekeknek a játékra és energiájuk levezetésére.

Mindemellett az embereknek továbbra is számos kihívással kell szembenézniük. Irak helyzete még ma is elkeserítő. A múlt hónapban nagyon megrázott minket, amikor hallottuk, hogy 7 ember (két szülő 7 éves kisfiukkal és 3 éves kislányukkal, illetve egy nő 7 éves kisfiával és 13 éves lányával) a tengerbe fulladtak, miközben Görögország felé menekültek.

Fizikailag, lelkileg is mindenki kimerült. Semmiféle megoldás nem ígérkezik a helyzetre. Az emberek az életüket kockáztatják. Az elvándorlás a világ minden égtája felé zajlik. Éppen az év vége előtt (egyszerre) 167 személyt helyeztek el Szlovákiában a bevándorlási program keretében, és a következő hónapban is újabb embereket fognak elhelyezni. Természetesen ez megingatja az embereknek a kereszténység iraki jövőjébe vetett reményét. Ehhez még hozzájönnek azok a családok, akik a szomszédos országokba mentek, mint Libanon, Jordánia, Törökország. Az elmúlt hónapokban iskolánk tanulóinak száma 520-ról 460-ra csökkent. Az óvodánkból 15 gyerek ment el a családjával együtt, és még további családok tervezik a távozást.

Bár szomorúak vagyunk, hogy az emberek elmennek, azok az emberek, akik maradnak, féligkész házakban laknak, s nagyon kemény időszak elé néznek, különösen is télen, hiszen a házak (lakókocsik) nagyon egészségtelenek. Nem nagycsaládoknak, és nem is zord időjárásra tervezték őket. Télen rettenetesen fáznak, nyáron pedig nagyon meleg van.

A Közép-Keletről szóló legújabb hírek egyáltalán nem biztatóak, s nincs is rá sok remény. Semmit nem lehet előre tudni. Minden bizonytalan. Nem csoda hát, hogy az emberek elmennek. Imádkozunk azért, hogy az isteni irgalmasság kapuja megnyíljon testvéreink számára, hogy legyenek emberek, akik befogadják őket. Ami minket illet, itt maradunk a többiekkel, hogy a tanításon keresztül intellektuálisan, a liturgián keresztül lelkileg támogassuk őket.

Közösségünk nagyon hálás mindazoknak, akik segítettek nekünk egy házat szerezni, ami jobb körülményeket biztosít a még képzésben lévő fiatal nővéreknek. Megkezdtük az általános káptalanunk előkészítését, amit a tervek szerint 2016 júliusában tartunk.

Kérünk benneteket, imádkozzatok értünk, hogy Isten világosítson meg minket, és adja meg nekünk az Ő bölcsességét, hogy minden nehézség és ránk nehezedő nyomás ellenére képesek legyünk a megkülönböztetésre.

Sr. Maria Hanna OP

Az Iraki Sienai Szent Katalinról nevezett Domonkos Nővérek általános elöljárója

belyegzo