Történetünk
Közösségünk, az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja, a domonkos család része. Kongregációnk egyházmegyei jogú szerzetesintézmény, és a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspökének fennhatósága alá tartozik. Közösségünk sajátos módon tekinthető magyarnak: osztrák és olasz szerzetesek alapították, s csaknem ötven év alatt magyarosodott el egészen. Létrejöttétől kezdve mégis szerves részét képzi a magyar egyháznak és társadalomnak.
Első kolostorunkat 1868-ban, Kőszegen alapították. Mintegy tíz évvel korábban a Domonkos Rend akkori Mestere, a francia Vincent Jandel egy olasz domonkost, Tommaso Anselmit küldte az akkori Osztrák-Magyar Provinciába, hogy megreformálja a domonkos férfi kolostorokat: hogy helyreállítsa azokban a Rend monasztikus eredetű hagyományait, és hogy a jozefinista egyházpolitika súlyos károkat okozó évtizedei után a Rendet minden lehetséges módon felvirágoztassa. Amikor ez az ún. obszerváns reform már kezdett gyökeret verni a magyar tartományrészben is, Anselmi elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra meghonosítsa Magyarországon a női domonkosokat is. A szemlélődő életmódot folytató domonkos apácák a török hódoltság idején, az 1610-es években haltak ki Magyarországon. Ebben az időben azonban már Európában sorra jöttek létre az olyan domonkos női szerzetesközösségek – ún. Reguláris III. Rend –, amelyek az aktív, apostoli életmódot követve akarták megélni a domonkos ideált, az Örömhír terjesztését. Ezek a nővérkongregációk új, robbanásszerű virágzást hoztak a Domonkos Rend életébe éppen akkor, amikor a férfi ág mély krízissel küzdött. Anselmi ismerte és támogatta ezeket: az új Kongregációt már ebben a szellemben akarta megalapítani, és Árpád-házi Szent Margit, a magyar domonkos apáca pártfogása alatt a magyar egyház szolgálatába állítani. Anselmi segítségével, és a helyi püspök jóváhagyásával, tíz osztrák és olasz származású fiatal nő alapította meg Kőszegen az első konventet 1868. október 15-én (Anselmi ugyanis nagy tisztelője volt Avilai Szent Teréznek, a kármelita reformátornak). 1878-ban a Domonkos Rend helyettes rendfőnöke, Giuseppe M. Sanvito felvette (aggregatio) a közösséget a Domonkos Rend családjának III. rendjébe, amelynek annak idején Szienai Szent Katalin is tagja volt.
A nővérek Árpád-házi Szent Margit életeszményét kívánták követni, Szent Ágoston Regulája és a Domonkos Rend által nekik adott konstitúciók szerint. Apostoli szolgálatuk az igehirdetés egy konkrét formája, az ifjúság tanítása-nevelése volt. Az alapítás után néhány héttel megnyitották első elemi iskolájukat, ahol kezdettől fogva magyarul tanítottak, nagy nehézségek árán, igen szegény körülmények között. Mégis lelkesen dolgoztak, és buzgó erőfeszítéssel tanulták a nyelvet; fokozatosan aztán egyre több magyarul tudó, ill. magyar anyanyelvű nővér kérte a felvételét. A közösség gyorsan növekedett, így a nővérek újabb konventeket és házakat hoztak létre az ország több pontján, különböző típusú oktatási intézményekkel. Kőszegen, az anyaház mellett működött az ország kilencedik, s egyben egyik legnagyobb tanítónő-képző intézete, amelyhez elemi iskola (általános) és polgári iskola (gimnázium), valamint gyakorlóiskola is tartozott, hamarosan pedig tanárképzést és kántorképzést is nyújtott. Diákjaik az ország minden részéből jöttek, Kelet-Magyarországról, sőt Erdélyből és a Felvidékről is.
Az első új konvent 1882-ben Gleisdorfban létesült, s néhány évvel később az első cseh házat is innen alapították (a századforduló után, 1906-ban Gleisdorf önállósult, és egy független osztrák kongregációt hozott létre). 1889-ben Vasváron telepedtek a le a nővérek, ahol ugyancsak iskolát és kollégiumot alapítottak. 1903-ban a Kongregációnak két új alapítása is született: az első Kassán, ahol korábban már a világi harmadrendiek gyári munkások gyermekei számára tartottak fenn óvodát. Az ő meghívásukra alapítottak a nővérek egy új kolostort. Előbb az óvodát vették át, majd iskolát és óvónőképzőt is nyitottak (Trianont követően a kassai konvent is függetlenedett, és 1942 óta önálló szlovák kongregációt alkot). Hódmezővásárhelyen történt a másik alapítás 1903-ban, ahová a helyi egyházközség és a Katolikus Nőegylet hívta meg a nővéreket. A nővérek itt is lányiskolát vezettek. Szombathelyen 1905-ben telepedtek le a nővérek, ahol óvodát és iskolát vezettek; egy évtizeden át óvónőképzője is volt Szombathelynek. 1921-ben a Kőszeg közelében fekvő Velemben alapítottak a nővérek egy kis házat, ahol óvodát vezettek, majd 1929-ben Szegeden telepedtek le, ahol óvodát és iskolát is működtettek. A II. Világháború éveiben is születtek új alapítások: 1941-ben a noviciátus Szarvaskendre költözött, majd 1945-ben Budapesten indult egy új ház, ennek azonban már nem volt ideje megerősödni. 1950-ben, a szerzetesrendek működésének betiltása előtt tehát 6 konventben és 2 házban voltak domonkos nővérek Magyarországon, összesen közel 210 szerzetesnővel.
Az üldözés és a megfigyelések ellenére is akadtak nővérek, akik bátrak és aktívak voltak az illegalitás éveiben is: tartották egymással a kapcsolatot, maguk köré gyűjtötték és segítették azokat a lányokat, akikben a szerzetesi hivatást felfedezni vélték. Így az 1960-as évektől kezdődően titokban többen is beléptek a Kongregációba és letették a fogadalmakat. Közülük kerültek ki azok, akik az 1991-es újrainduláskor, a közös életre ismét vállalkozó néhány idős nővérrel együtt, összesen tízen létrehozták az első új közösséget a Szombathelyen visszakapott rendházban. A még élő idős nővérekkel, a titokban belépett középgenerációval és az újonnan csatlakozó növendékekkel együtt a Kongregációnak 1997-ben 60 tagja volt. A közösség korfája az újraindulás óta erősen megfiatalodott, így ma 4 házban 45 domonkos nővér szolgálja a magyar egyházat.
Az első nővérek eredeti karizmájának és célkitűzésének megfelelően ma is elsősorban oktatással-neveléssel foglalkozunk, mellyel az evangéliumi igazság mindennapi hirdetését próbáljuk megvalósítani tevékenységünk, a tanítás minden szintjén. Konventjeinkhez és házainkhoz jelenleg 1 általános iskola, 2 óvoda és 2 egyetemi kollégium tartozik. Kongregációnk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola fenntartásában társult tagként együttműködik más szerzetesrendekkel.
1997 óta tagja vagyunk a DSI (Dominican Sisters International) nevű föderációnak, amely a hozzánk hasonló, apostoli életét élő domonkos nővéreket tömöríti, és amely szerte a világon, 151 kongregációban, mintegy 24 600 domonkos nővért számlál. Ez a mozgalom főként a szomszédos országokban élő és velünk közös múlttal rendelkező domonkos nővérekkel segíti elő együttműködésüket, például a közös stúdiumban és a karizma örömteli megélésében.
Galéria
