Boldog Jordán és Nagy Szent Albert
A több száz fiatal között, akik a habitust Boldog Jordán kezéből vehették át, ott találjuk Nagy Szent Albertet is, aki később kiemelkedő tudós, polihisztor, püspök, és Aquinói Szent Tamás tanítója lett. Amikor még Páduában tanult, azon gondolkodott, hogy belép a Prédikátorok Rendjébe, de elfogta a félelem, hogy nem fog tudni kitartani a hivatásában. Egyik éjszaka olyan rémálma volt, ami igazolni tűnt félelmeit. A Vitae Fratrum lapjain olvassuk a történetet:
Egyik éjszaka azt álmodta, hogy belépett a Rendbe és rövid idő után otthagyta azt. Amikor felébredt, öröm töltötte el, hogy még nem lépett be, gondolván, hogy „lám, valóban megtörtént volna, amitől féltem”. Ugyanazon a napon elment, hogy Jordán Mester prédikációját meghallgassa. Boldog Jordán az ördög kísértéseiről beszélt, megjegyezve, hogyan csapja be a gyanútlanokat: „Vannak olyanok, akik el akarják hagyni a világot és be akarnak lépni a Rendbe, de az ördög elijeszti őket szándékuktól azzal, hogy álmukban azt sugallja, belépnek ugyan, de nem tartanak ki…” Akkor a fiatal Albert nagy csodálkozással megkereste Jordánt, és azt mondta neki:
„Mester, ki tárta fel előtted a szívemet?”
Majd elmondta neki, hogy milyen gondolatai és álmai voltak. Akkor a Mester, aki felfedezni vélt benne egy nagy és erős Istenbe vetett bizalmat, vigasztalta őt és megerősítette az ilyen kísértések ellen. Amikor Albert hallotta Jordán szavait, egészen megváltozott, és félelmeit félredobva belépett a rendbe. Maga Albert testvér gyakran mesélte el ezt a történetet.
Ez a rövid kis epizód jól illusztrálja, hogy néha a „nagyok” is küzdöttek a hivatásuk tisztázása közben. Boldog Jordán közbenjárására mindazok, akiket az Úr a prédikációra és a domonkos rendbe hív, tudjanak elvonatkoztatni félelmeiktől, dönteni Istenbe vetett bizalommal, és mindvégig kitartani szent hivatásukban: