Az örökfogadalommal a nővér véglegesen, haláláig elköteleződik a domonkos szerzetesi élet és közösség mellett, és egész életére Krisztus követésére és Isten szolgálatára szentelődik, aki ettől fogva életének középpontja, öröme, társa és egyetlen igazi szenvedélye. Ez nem csak a közösség életének, de az egész Egyháznak is kiemelkedő eseménye, hiszen azzal, hogy valaki életre szóló igennel kötelezi el magát Isten szolgálatára, arról tesz tanúságot, hogy a szerzetesi életnek van értelme. Hogy az nem emberi menekülés vagy elzárkózás, hanem Isten által adott és boldog életforma azok számára, akiket Ő hív meg erre. A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata, amikor a Mindenszentek litániája alatt, a fogadalmat tevő kereszt alakban arccal a földre borulva (véniát téve) kifejezi teljes önátadását a mindenek Urának, ezzel is választ adva arra a kérdésre: „…mit adhatnék én az Úrnak…?”
A végleges Istennek szenteltséget a fátyol megáldása fejezi ki, a Krisztus iránti kizárólagos jegyesi szeretet szimbólumaként. Az örökfogadalom letételével a nővér teljes jogú tagja lesz a szerzetesi közösségnek.