Oldal kiválasztása

10 indok, amiért érdemes

»Azoknak a fiataloknak írom ezt, akik gondolkodnak a szerzetességen, vonzza őket a megszentelt életforma, de még bizonytalanok. Azt mondanám nekik: még mindig van értelme a megszentelt életet választani, mert…

1. Aki a megszentelt életet éli, Jézust, az Urat követi, “az élet Urát”, hogy azonosuljon az ő érzéseivel, szeretetével, vágyaival, ízlésével, terveivel; tehát nem csak azért, hogy tegyen valamit, még csak pusztán azért sem, hogy jót tegyen, hanem, hogy Jézussal azonosuljon, és így egyre inkább olyan emberi szíve legyen, ami isteni módon szeret.

2. A megszentelt élet, következésképpen, kapcsolat: nem téged és a te érdekeidet szolgálja, még csak nem is a lelki érdekeidet (tökéletesedésed vagy üdvösséged), hanem egy olyan személyes istenkapcsolat gyümölcse, ami betölti az életed, és maga is kapcsolatok forrásává válik – hogy hirdesse a világnak Isten elsőbbségét, és minden teremtménynek azt, hogy Isten szeretetéből léteznek. Ezért a megszentelt élet közösségi: testvéri közösségben megélt, és ezáltal a megosztott világnak megmutatja, hogy bár Isten nagyon különböző embereket hív a közösségbe, mégis egyek Isten arcának keresésében  – istenkeresésük erősebb és dinamikusabb minden megosztó tényezőnél, kulturális, nemzetiségi, egyéniségbeli vagy egyéb különbségnél, emberi gyengeségnél…

3. A megszentelt élet fantasztikus, mert a Szentlélektől jön, aki Isten békés, és emberi elképzelést meghaladó, merész fantáziája. A megszentelt élet formái egy-egy inspirációból születnek, de mindig egy szükségre, sürgetésre, a világban való szegénységre adott válaszok – amelyek ma is bizonyos értelemben rendkívülinek, kiemelkedőnek számítanak. És fantasztikus ez az élet lelki síkon is, hiszen új és egyedi utakat fedeztet fel az Istennel való találkozásra.

4. A megszentelt élet egy éltető, tiszta levegőjű hely: az élet tiszteletének és az emberi személy méltósága tiszteletben tartásának tiszta levegője élteti. Mindenki számára kincsesbánya, mert kimeríthetetlen energia, szeretet, nagylelkűség és önzetlenség, életerő és szépség forrása, amelyből mindenki szabadon meríthet, és amely nélkül a világ szegényebb és önzőbb, csúnyább és lakhatatlan lenne.

5. A megszentelt élet univerzális, felöleli az egész világot, nem korlátozódik egyetlen területre, nem szűkíthető le egyetlen vidékre. Kitágítja az elmédet és a szívedet, kimozdít saját magadból, érdekeidből és világodból, és olyanokhoz kerülsz közel, akikhez egyébként soha nem tennéd, barátja, testvére leszel mindenkinek. A megszentelt élet ősi és mégis modern; misszionáriussá avat és prófétává tesz: szabaddá arra, hogy szeresd ezt a világot anélkül, hogy jobbnak éreznéd magad másoknál; és szabaddá arra is, hogy bátran szót emelj az igazságtalanság ellen, az igazság mellett.

6. A megszentelt élet szabad és ingyenes, felszabadító és kiteljesítő: nem enged karriert építeni (még klerikálist sem), de nem is fogod ennek szükségét érezni (és ez a szép benne); nem ad semmiféle hatalmat (mivel nem úgy működik, mint a világi szervezetek), felszabadít még a hatalom kívánásától is, valamint a világi hatalomnak való minden alávetettségtől (ami szintén nagyon szép benne). Az Istennek szentelődés “teljesen vesztes” választásnak tűnik, mégis  egy olyan élet boldogító teljességét adja, amelyet az igazért, a szépért, a jóért pazarlunk el, másokért és nem magunkért, Istenért és nem a saját paradicsomunkért, az eljövendő világot hirdetve, bár a jelenlegi világban élve.

7. Megváltoztatja az életed és felfedezteti veled egyre jobban az élet szent mivoltát. Új vágyakat ismertet meg veled, és megnyitja a szívedet mások iránt, különösen azok iránt, akik gyengébbek és úgy érzik, nem szereti őket senki. Felébred benned az ingyenes szeretet vonzása – olyan ember leszel, aki szeret, mert szeret, és semmi más nem motiválja a szeretetre, mint a szeretet sürgetése és a másik ember szüksége. Mint Assisi Szent Ferenc, akit megcsókolja és átöleli a leprást; vagy mint Kalkuttai Teréz Anya, aki összeszedi az utcán haldoklót, hazaviszi, ápolja, és utolsó leheletéig vele marad; vagy mint a közelünkben levő szerzetesek, akik azt választják, hogy feltűnés nélkül azok mellé állnak, akik nem érzik magukat méltónak az életre, akik magányosnak és talán még Isten által is elhagyottnak érzik magukat, akik gyengék és remény nélkül élnek…

8. Hihetetlen szabadságot ad: végeredményben annak szabadságát, hogy mindent Istenre tegyél fel, hogy mindent Rá irányíts, hogy átadd neki a tested és az érzékeid, érzelmeid és szexualitásod, méltóságod és szabadságod, autonómiád és birtoklásvágyad, elengedd mindazt, ami közel áll a szívedhez… mert Isten lett a te kincsed és százannyit ad helyettük: a testi terméketlenséged lelki termékenységgé válik és számtalan gyermeknek adsz életet;  nővér mivoltodban a férfi szerelme, amiről lemondtál, helyet ad egy megsokszorozott, szabad szeretetnek; mindaz, aminek birtoklásáról lemondtál, könnyűvé teszi a szívedet, minden ragaszkodástól szabaddá, és együttérzővé mindazok iránt, akiknek (nem saját döntésből) semmijük sincs; a soha meg nem valósított személyes terveid szabaddá tesznek arra, hogy nagyobb tervek része legyél, felülmúld önmagad, és megtapasztald, Isten számára semmi sem lehetetlen; és mindeközben felfedezed, hogy az igazi emberi méltóság az, amikor lehajolsz mások lábát megmosni, és az igazi szabadság az, amikor Attól függsz, akit szeretsz és akit szeretnéd, hogy mások is ismerjenek és szeressenek.

9. Az Egyház életének egyik legszebb és legkomolyabb életformája: szép, mert az a szépség ragyog fel benne, melyet Péter látott a színeváltozáskor, de ugyanakkor az a titokzatos szépség is, amely a kereszten ragyogott fel. És komoly, mert teljes, radikális és életre szóló elkötelezettséget kíván, amelyből a nyolc boldogság öröme fakad, igazi és megmaradó öröm, amely kicsírázik a lélekben szegény, a tiszta szívű, a béketeremtő, a szelíd szívében, és amit senki sem vehet el tőled.

10. Mert… ma a megszentelt életet kevesen választják hivatásnak; tehát nem áll fenn az a veszély – ha ezt választod -, hogy tömegember lesz belőled, a nyájszellem fog uralni, hogy a kényelmes megoldást választottad. Ellenkezőleg, az a döntés, hogy Istennek adod egészen az életed, egyedi és sajátos döntés, ami kiemel a konformista és unott tömegből, akik nem tudnak feltöltődni, semminek sem tudnak örülni, és nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Rizikós döntésről van szó, sőt, egyenesen kalandos döntésről, amiben semmi kiszámított és kényelmes nincs; az Istenbe vetett bizalom erejében meghozott döntés ez. És ha egyre nehezebb és sajátosabb hiteles szerzetesnek lenni, és ha sokan gyanakodva tekintenek is rá (sőt, néha egyenesen sajnálkozva vagy gúnyosan), mégis jel értéke van. A szerzetesi élet arra emlékeztet mindenkit, hogy van Isten, hogy az életet ajándékba kaptuk, hogy mindenki élete szent, és  valamilyen módon oda kell szentelni.«

(Vö. Amedeo Cencini: “Guardate al futuro…” Perché ha ancora senso consacrarsi a Dio, 143-148. Fordította: Lúcia nővér)