Oldal kiválasztása

A harmadik szolga hivatása

Mt 25, 14-21

A mai evangélium harmadik szolgája valószínűleg soha nem nyerné el a Szentírás legnépszerűbb figurája tiszteletbeli címét. Biztosan mi is sokszor elmélkedtünk már részvéttel vagy éppen értetlenül keserű sorsa fölött, talán hallottuk már, amint elrettentő példaként tárják elénk: ha nem kamatoztatod a rád bízott talentumokat, te is így járhatsz! De vajon milyen lehetőségek rejlenek egy talentumban? Mi (lett volna) a feladata annak a szolgának, akire csak ennyit bíztak?

A Máté-evangélium gazdag képet fest a talentumokról szóló példabeszéd szolgáiról. Hármat említ meg közülük, akik rátermettségük szerint kaptak részt uruk vagyonából, hogy aztán kamatostul szolgáltathassák vissza. Azok, akik többet kaptak, lelkes kereskedésbe fogtak, és tényleg komoly kamatokra tettek szert. A harmadik azonban, aki egyet kapott, elássa azt, hogy biztos legyen benne: szigorú ura pénzét vissza tudja majd adni. Talán megretten attól, hogy hatalmasat bukhat. Másik két társa több pénzzel rendelkezett, és az evangélkumi szöveg sehol sem említi, hogy mindet befektették volna, csak a kamatokat jelöli meg pontosan az evangélista: még öt, ill. két talentum ezüst. Neki, a harmadiknak azonban nincs módja rá, hogy félretegyen belőle, ha befeketeti, azt mindent-vagy-semmit alapon teszi. Hatalmas felelősség nyomja vállát: kockára kell tennie ura belé vetett bizalmát, bele kell vágnia egy számára talán eddig ismeretlen és veszélyekkel teli életbe. Óriási kihívás előtt áll. Talán a feladat nagyságától, de legfőképp gazdája haragjától megrettenve úgy dönt, hogy földbe ássa annak vagyonát. Vállakozása csődöt mond, a végeredmény mindannyiunk számára ismeretes.

Lehet, hogy mi is gyakran találjuk magunkat a harmadik szolga szerepében. Talán úgy érezzük, hogy kevés az, amit az Úr ránk bízott, hisz vannak rajtunk kívül mások, akik többel rendelkeznek, sokkal jobban el tudják végezni mindazt a feladatot, ami ránk van bízva. Épp ezért a harmadik szolgához hasonlóan mi is visszahúzódunk, passzivitásba burkolózunk. A Szentírás tanúsága szerint azonban „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga (…), ami a világ előtt gyönge (…), ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett (…) a semminek látszókat.” (1Kor 1,27-28) És mi ennek a színes társaságnak a küldetése? Az, ami a harmadik szolgáé volt: mindent odaadni, úgy gazdálkodni a rá bízott vagyonnal, hogy közben semmit sem tesz félre, nem tart meg önmagának, nem biztosítja be magát kudarc esetére néhány félretett talentummal.

Az Isten által kiválasztott, az Úr különleges ajándékában részesült ember arra kapott meghívást, hogy ne méricskéljen, ne csak tehetségének, életének egy szeletét állítsa Isten országának szolgálatába, hanem egész valóját, egyetlen talentumnyi ezüstjét. Egész lényét szentelje az Úr ügyének, mindent kockára tegyen Őérte, még akkor is, ha először lehetetlennek tűnik is mindaz, amit tőle Isten kíván. Az Isten ügyébe fektetett talentum biztosan nem veszik el, a nagylelkű adakozást Isten bőséges kamatokkal jutalmazza majd.

Hatalmas lehetőségek rejlenek egyetlen talentumban. Csak rajtunk áll, hogy felfedezük-e ezeket, hogy megnyílunk-e Isten szolgálatra hívó szava előtt, hogy merünk-e igent mondani arra, amit akarataként ismerünk fel életünkben. A emberi élet „értelemmel bír” – írja Szent II. János Pál pápa egyik versében. Rajtunk múlik, hogy talentumaink felhasználásával mennyire hozzuk felszínre ezt az értelmet.