Oldal kiválasztása

Credo Ecclesiam

A domonkos rend központja, a Santa Sabina kolostor teraszáról festői kilátás nyílik az Örök Városra, szemünk elé tárul csaknem egész Róma. Madártávlatból szemlélhetjük a hatalmas építményeket, melyek felölelik a múltnak szinte valamennyi dicső és fájdalmas korszakát. A vörösesbarna házfalak között mégis kitűnik egy épület, mely szürke kupolájával szinte belehasít a körülötte lévő vörös tengerbe, és a szemlélő számára úgy tűnik, mintha nem illene bele a képbe, abba a környezetbe, melyben elhelyezkedik.

A Szent Péter bazilika mégis diadalmasan és határozottan áll ott, Róma szívében, kupolája az ég felé nyúlik, jelzi azt az irányt, ahová minden ember természeténél fogva tekint.

Évente zarándokok és turisták százezrei látogatják meg a Bernini kolonnádjaival körbevont Szent Péter teret, mely az Egyház ölelő karjainak szimbóluma, és lépik át a bazilika küszöbét. Mindenkit más és más indok késztet erre a látogatásra. Vannak, akik pusztán turistalátványosságként értékelik, néhány fénykép erejéig tartózkodnak csak ott, miközben hatalmas zajt csapnak maguk körül. Másokat megragad az impozáns épület művészeti értéke, és csendesen elmerülnek a hatalmas baldachin, Michelangelo Pietája és a többi monumentális művészeti alkotás lenyűgöző látványában.

Számunkra, akik keresztények vagyunk, ez a hely sokkal mélyebb jelentéssel bír. A főapostol, Péter sírja fölé épült bazilika Isten és ember különleges találkozási helye. Az Egyház közepe, ahol a pápai szertartások alkalmával a Sixtus-kápolna kórusa által újra és újra felcsendülnek Krisztusnak Simonhoz intézett szavai: „Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo Ecclesiam meam.” (Mt 16,18) A Péterre épült Egyháznak, Krisztus Egyházának jele ez a hely.

Credo Ecclesiam… különleges erővel csengenek ezek a szavak Szent Péter sírjának közelében, mert minden kimondott szó érezteti súlyát azzal, aki kimondja: „hiszek”. A bazilika falai tanúskodnak arról, mennyire őszintén mondjuk ki az apostoli hitvallás szavait. Ez a hely elgondolkodtat: valóban hiszek-e, miben, illetve kiben hiszek, mi hitem tartalma? Hiszem-e az Anyaszentegyházat? Itt válaszolni kell, ki kell mondani, hogy hiszem ezt az Egyházat, amely Krisztus miatt szent, de bűnösökből áll, beteljesült, mégis úton lévő, melyben ott van a már igen, és még nem feszültsége. Az Anyaszentegyházat, amely gyermekeként ölel karjaiba, ahol otthonra találok, és egyúttal küldetést kapok. Hiszem, hogy ő az, aki közvetíti számomra az üdvösség teljességét, és ahol mind tökéletesebben ismerhetem meg Krisztust.

Jó ennek az Egyháznak tagjaként élni, ennek a világot meghaladó közösségnek, a szentek közösségének részesévé válni, a szentségek által krisztusivá lenni, Krisztus ígéretének biztonságában élni: „et portae inferi non praevalebunt adversus eam.” (Mt 16,18)