Oldal kiválasztása

Jézus Szíve és a domonkosok

Jézus Szívének tiszteletét általában Alacoque Szent Margithoz és a jezsuitákhoz szoktuk leginkább kapcsolni, és azt gondolhatnánk, hogy a domonkosoknak nincs is közük ehhez az áhítatformához.

De a Jézus Szíve-tisztelet sokkal hosszabb múltra tekinthet vissza, forrásai visszavezethetők egészen az evangéliumig, maga a tisztelet pedig az apostoli korig. Addig most nem tekintenék vissza, hanem egy fontos domonkos szentet emelek ki: Nagy Szent Albertet (1206-1280), aki az Úr szenvedéséről elmélkedve írásaiban és prédikációiban sokszor említi az Úr Szívét. Szinte természetes következménye volt ez annak a lelkiségnek, amelyet Albert német rendtársai körében magába szívott: Krisztus szenvedésének, sebhelyeinek szemlélése pedig – a domonkosoknak kedves áhítatgyakorlat – a Szív szemléléséhez vezetett, amelyet az irántunk érzett szeretet sebzett meg.

Az alábbi két idézet tőle Krisztus szívének állandó szemlélésére szólít:

“Szívében rejlenek Isten tudásának és bölcsességének kincsei; megmutatta szívét, amelyet már azelőtt megsebzett irántunk való szeretete, hogy a lándzsa döfése érte volna.” “Miért sebesítette meg oldalát a lándzsa, a szívéhez közel? Azért, hogy sohase fáradjunk bele az ő Szívének szemlélésébe.”

A keresztény ókor szerzői sokszor beszéltek arról, hogyan születnek meg az Egyház és a szentségek Krisztus oldalsebéből. Albert ismerte ezt a hagyományt: “A szívéből kiáradó vér öntözte az Egyház kertjét, mert e vér által folynak a szentségek Szívéből.”

De Albert egy lépéssel továbbmegy, amikor írásaiban összeköti az Eucharisztiát és Jézus Szívét: ő az első, akinél ez a kapcsolat megjelenik. Krisztus szívének határtalan szeretete az oka az Eucharisztia és a többi szentségek alapításának, amelyek a kereszten megnyitott szívből áradnak az Egyházra: “Szíve túlcsordult a szeretettől és az örömtől, mert teljesen velünk lehet, és szívünket örömmel és ujjongással töltheti el.”

Albert írásainak köszönhetően, amikor 1264-ben az Egyházban bevezetésre került Krisztus testének és vérének ünnepe (Úrnapja), szoros kapcsolat jött létre az Oltáriszentség tisztelete és Jézus Szívének tisztelete közt, mint ami ennek az ajándéknak a forrása.

Persze nem csak Nagy Szent Albert az a domonkosok közül, aki a középkorban Jézus Szívének tisztelője volt, de a többiekről majd máskor…