Oldal kiválasztása

Nagyböjt 3. vasárnapja – “Ha nem tértek meg…”

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA
Lk 13,1–9
„HA NEM TARTOTOK BŰNBÁNATOT, ELVESZTEK.”

Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló apáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus, és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
Amit itt hallunk az az érem másik oldala. A tékozló fiúé, aki hazaindul bocsánatot kérni. Jézusnak ezek a szavai nem félelmet hivatottak ébreszteni bennünk, hanem tisztánlátást: valamit nekünk is tennünk kell az üdvösségért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszak-kal az ajtót. A gyógyítás-történeteknél is látjuk ezt: a betegtől megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig, az Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme. Bizalom kell hozzá. A megtéréshez, a bűnbánathoz is kell bizalom: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.

Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert álta-lában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hite-gethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a tévedés nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem azzal az igazsággal, hogy rajtam is múlik: a szabadság akkor jön, ha gyö-keresen szakítok a bűnnel, ha elfordulok egészen attól, ami Isten és kö-zém állt. Ez a megtérés. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem. Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk. Ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is. Ha kicsit akarok csak megtérni, fokozatosan akarok elszakadni, akkor még ragaszkodom a bűnhöz, és ha ragaszkodom hozzá, nem szabad a szívem az Istenre. A megtérés: megállás és visszafordulás, visszaindulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá.

Mindannyian rászorulunk a bűnbánatra és a folyamatos visszatérésre. Akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfele visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába ésem fordult volna vissza, hogy bocsánatot kérjen, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. De ha én nem tartok bűnbánatot, ha nincs bennem annak a tudata, hogy rosszat tettem és hogy ezen valahogy változtatni kell, ha nincs bennem alázat, nem jut el hozzám a megbocsátása. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő.