A hivatástisztázás lehetséges akadályai

Aggodalom, szorongás. Teljesen normális dolog, hogy van benned félelem is. Próbálj bízni és nem aggódni túl a dolgokat, keresd a belső békét. Bízz abban, hogy Isten nagyobb és erősebb, mint a félelmeid, és segíteni fog.

Bizalomhiány. Ha nem bízol eléggé Istenben, kérd, hogy erősítse meg a bizalmadat. Isten azt akarja számodra, ami boldoggá tesz téged és a lehető legjobb számodra. Ha nehezen megy ez számodra, beszélgess a lelkivezetőddel arról, hogy milyennek látod az Istent.

Zaj, rohanás, túl sok munka. Talán azért nem hallod Isten hívását, mert nem hagysz teret arra, hogy csendben hallgasd őt. A fejed folyamatosan tele van munkával, zajjal, zenével, a közösségi médiával, egyéb figyelemlekötő és figyelemelvonó dolgokkal. Próbáld egyre inkább kiiktatni ezeket, vagy legalább mindennap elkülöníteni csendes időt arra, hogy Istennel légy és Istenre figyelj.

Nem imádkozol, nem éled a hited. Ez igen komoly akadály lehet, ezért, ha úgy érzed, hogy valamiben változtatni kellene az életeden, életviteleden, akkor azt maradéktalanul tedd meg, és mindennap szánj egy kis időt a személyes imádságra. Nem kell hosszú legyen, 15-20 perc is elég, de fontos, hogy jelen légy Isten számára és beszélgess Vele.

Bűn, világiasság. Ha csapdába ejtett valami visszatérő, szokássá vált bűn, vagy világias életmódot folytatsz, lehetetlenné válhat, hogy meghalld Istent. Légy őszinte magadhoz, menj el gyónni, így új kezdetet és kegyelmet kapsz.

Függőségi magatartás. Alkohol, drogok, pornográfia, szex, szerencsejáték, közösségi média, internet, okostelefon – olyan dolgok/tevékenységek is, amelyek önmagukban ártalmatlanok, mint a munka, sport, játékok – függőséggé válhatnak, amelyek befedik a legmélyebb szükségeinket és elszakítanak önmagunktól. Ha vannak az életedben függőségre utaló jelek, próbálj szakítani azzal, ami így megkötöz, ha pedig önerőből nem sikerül, kérj segítséget.

Menekülés a hivatás kérdése elől. Ha nyugtalanít, ne fuss el előle, úgyis visszatér, akár akarod, akár nem, és csak boldogtalanná teszed magad. Nézz szembe vele őszintén, imában, és valakivel beszélgess el róla.

Az elköteleződéstől való félelem. Féltem a szabadságom. DE, ha végtelen lehetőségek között választhatok mindig, akkor tulajdonképpen nincs is választási lehetőségem. Nem az a csónak szabad, amelyik kint hánykolódik a tengeren, hanem amelyik ki van kötve és bele lehet szállni. Ne feledd el, hogy gyökerek nélkül nem lehet gyümölcsöt hozni. És szabaddá igazából akkor válsz, amikor döntést hozva felvállalod a felelősséget az életedért.

Bizonyosság utáni vágy. Kevés a valószínűsége, hogy valaha is 100%-ban leszel biztos a választásodban. Valamennyi bizonytalansági faktornak szabad és kell is maradnia, már csak azért is, mert Isten a szabad igenedet kéri, és nem fog kényszeríteni. Ettől azonban még lehetsz elég biztos ahhoz, hogy dönteni tudj. Természetesen ez kockázattal jár. De ha nem döntesz, az is kockázat. Ne feledd, nem vagy egyedül: Isten melletted van és segít.

Alkalmatlanságtól való félelem. Attól félsz, hogy nem vagy elég szent, elég okos, képzett, kedves, szerető, vagy esetleg túl félénk és szégyenlős vagy, túl fecsegő stb. Lehet, hogy igazad van. DE! Lehet, hogy lebecsülöd magad és lebecsülöd az Istent. Ő a gyengéket választja ki, hogy megszégyenítse az erőseket. Tégy egy lépést és bízd Istenre, hogy eldöntse, neked való-e. Végső soron azt, hogy alkalmas vagy-e, az a közösség fogja eldönteni, akikhez be fogsz lépni.

Eddigi életmódhoz való ragaszkodás. Áldozattal jár lépni, különösen akkor, ha már berendezted magad számára az életed, de ha ez a hivatásod, olyan kincsre leltél, amiért minden áldozat megéri. Isten talál majd módot arra, hogy „kárpótoljon”.

Kudarctól való félelem. Ha ez a helyes lépés számodra, Isten meg fog tartani ezen az úton és segíteni fog. Ha ide hív, boldoggá is fog itt tenni. Ha úgy tűnik, hogy kudarcba fullad a dolog, talán máshová hív általa. Nem a siker vagy a kudarc számít, hanem az, hogy megpróbáltál-e válaszolni a hívásra és hűséges maradni minden percben hozzá.

Egymásnak ellentmondó vágyak. Azt mondják, az erős és mély vágyaid mutathatják az utat. De mi van akkor, ha túl sok, egyformán erős vágyat érzel és nem tudod eldönteni, melyik a fontosabb? Imádkozz, várj, ameddig szükséges, és ha mégsem tisztul ki jobban, indulj el egyik irányba egy lépéssel. Az Úr meg fogja mutatni, hogy jó felé indultál-e.

A tökéletesség vágya. Nincs olyan rend, ami elég jó lenne neked? Érd be azzal, ami „elég jó”. A tökéletesség keresése is lehet furcsa módon a hivatás elkerülésének útja. Ne feledd, hogy egyedül Isten tökéletes, és ha arra vársz, hogy előbb te is elérd a tökéletességet, vagy arra, hogy megtaláld a tökéletes, hibátlan közösséget, akkor sohasem fogsz döntésre jutni.

Életkor. Túl fiatalnak vagy túl öregnek tartod magad rá. Ha az utóbbi: sohasem túl késő. Nézz körül, mert vannak közösségek, ahol a korhatár nincs leszűkítve, és vannak olyan lehetőségek, ahol idősebben is Istennek szentelheted magad. Ha Isten akarja, lehetővé is teszi. Ha túl fiatal vagy: lépj kapcsolatba azzal a közösséggel, ahová menni szeretnél, és majd ők eldöntik, hogy mikor jöhetsz. És addig is, míg eljön az az idő, maradj rendszeres kapcsolatba velük, és ha teheted, látogasd meg őket többször is.

Ellenállás szeretteid részéről. Néha erősnek kell lenni és tenni, amit jónak látsz, az ellenállás ellenére. Szeretteink sokszor azért próbálnak lebeszélni, mert nem ismerik úgy az Istent, ahogyan mi, és nem ismerik igazán a szerzetesi élet lényegét sem. A te életedről van itt szó, ezért légy bátor és erős. Ha megfontoltan döntöttél, amennyire lehet, próbáld elmagyarázni, majd lépj bátran, Istenre bízva, hogy segítse őket a megértésben, hogy el tudják majd fogadni a döntésedet.

Hosszantartó, sehová sem vivő párkapcsolat. Se nem mélyül, se nem alakul a házasság felé. Vagy csak azért jársz valakivel, hogy ne légy egyedül. Bárhogyan is van, nem tudsz nyitott lenni más hivatások felé, de elköteleződni sem tudsz jó szívvel. Vagy döntsetek a házasság mellett, vagy vess véget a dolognak, hogy mindketten szabaddá váljatok Isten tervére.

Félelem attól, hogy nem lesz családod. Érthető, és ha elég mély benned, talán tényleg házasságra kellene lépned. De még önmagában nem jelenti azt, hogy nincs szerzetesi hivatásod. Attól is lehet ez a félelem, hogy szeretet nélkül kell élned, ami nem igaz. Az Istennek szentelt cölibátus szeretettel teljes élet (Krisztus szeretete, a közösség szeretete, a rád bízottak és a munkatársaid szeretete stb.), és felfedezed majd a lelki anyaságot is benne. Bizonyos áldozatok hozzátartoznak a szerzetesi életformához, bár a házassághoz is tartoznak egyéb áldozatok. Nincs szeretet áldozat nélkül. Az a fontos, hogy megtaláld, mi a neked való, és bízz Istenben, hogy megadja hozzá neked a szeretet, hogy hűséges tudj maradni hivatásodhoz.

(Stephen Wang Hogyan fedezd fel a hivatásod c. füzete nyomán)