Oldal kiválasztása
Keresztények és muszlimok együtt remélik, hogy Moszul újjáépítési programja segít helyreállítani köztük a bizalmat

Olivier Poquillon, a Domonkos Rend korábbi ENSZ küldötte (Genf), az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak (Brüsszel) volt főtitkára ma Irakban végzi küldetését, Moszul újjáépítésében vesz részt. A Domonkos Rend 2019-ben egy együttműködési nyilatkozatot írt alá az UNESCO-val.
Olivier Poquillon, domonkos testvér a moszuli Notre-Dame de l’Heure templomban tett látogatást az UNESCO egy delegációjával. Keresztények és muszlimok együttesen remélik, hogy a moszuli, az Iszlám Állam által (2014-2017) lerombolt emblematikus istentiszteleti helyek rekonstrukciója egyben Irak széttöredezett vallási közösségeinek egymás közötti bizalmát is helyreállítja majd.
„Ahogy sétáltunk Moszul utcáin, megláttam egy fiatalembert, aki valószínűleg már Irak 2003-as amerikai megszállása után született, és aki még nem láthatta, milyen is Moszul békeidőben”. A fiatal odakiáltott nekünk: Ó, maguk keresztények! Jöjjenek vissza, jöjjenek vissza, hogy együtt élhessünk itt békében! – mondta szinte könyörögve. De tudjuk, hogy az emberek, a családok és a vallási közösségek közti bizalom helyreállítása nagyon komoly kihívás elé állít minket.
Mégis hiszünk abban, hogy ez lehetséges. Hiszünk az irgalom Istenében, és hisszük, hogy az emberiség közös felelősségünk. A UNESCO projektje, amelyet az Egyesült Arab Emírségek támogat több mint 50 millió dollárral, nem csupán a moszuli al-Nuri mecset rekonstrukcióját foglalja magába, hanem a domonkosok Notre-Dame de l’Heure templom, valamint a szír-katolikus Al-Tahera templom helyreállítását is.
Az Iszlám Állam feje, Abu Bakr al-Baghdadi 2014-ben az al-Nuri mecset minaretjéből hirdette meg a kalifátust, majd három évvel később, amikor az iraki kormányerők visszafoglalták a várost, felrobbantotta a mecsetet. A Moszulért folytatott csata közel kilenc hónapig tartott, melynek során a város nagyrésze elpusztult, és rengeteg civil áldozatot követelt, több mint 900 000 ember pedig elhagyta a várost.
A szélsőségesek keresztények tízezreit kényszerítették, hogy válasszanak az iszlámra való áttérés és a halál között, ezért sok keresztény vagy északra, Erbilbe, vagy pedig külföldre menekült.
A Notre-Dame de l’Heure templomot a 19. században építették a domonkosok, akiknek iraki jelenléte egészen a 13. századig nyúlik vissza. Nemsokkal a Rend alapítása után, a pápa kérésére megérkeztek az első domonkos testvérek. A 17. században a moszuli domonkosok megszervezték az oktatást és egészségügyi ellátást, és igyekeztek a helyi keresztény közösségeket egyesíteni Rómával.
Később ebben a templomban, amelyhez kis- és nagyszemináriumok is tartoztak, kapta teológiai képzését a káld-katolikus bíboros, Louis Sako, és még sok más, iraki születésű, magasrangú egyházi személy. Moszult, a Ninivei-síksággal együtt, mindig is úgy tekintették, mint az iraki keresztény közösség ősi szívét. A Notre-Dame de l’Heure templom toronyóráját, amely az első ilyen óra volt Irakban, Eugénie de Montijo császárné, III. Napóleon hitvese ajándékozta a moszuli keresztényeknek még 1876-ban.
Poquillon atya, aki a domonkos testvérek küldötteként kíséri figyelemmel a város újjáépítési programját, örömmel mondta, hogy a moszuli polgárok, akiknek jelenleg 99 %-szunnita muszlim, kérték a UNESCO-tól, hogy az újjáépítési programba kerüljön be a két katolikus templom is, mert ezek nélkülözhetetlenek a város újjáépítéséhez. A szunniták azt mondták a UNESCO-nak, hogy a város soha nem lenne újra az övék a domonkos templom nélkül. „Reméljük, hogy Isten segítségével ez a hely ismét Szűz Mária tiszteletének helye lesz, akit keresztények és muszlimok egyaránt tisztelnek. Ez az újjáépítési program nagy lehetőség, hiszen a mi küldetésünk, hogy támogassuk az itt élő népeket és megőrizzük ennek a régiónak a felbecsülhetetlen örökségét. Mezopotámia a Szentföld része volt. Ábrahám Urból származott, Moszul pedig Ninivei” – mondta Poquillon atya.
Ezt a szemléletet nem szabad elveszítenünk, és mindig fel kell tudni ismerni, miként tudunk a közjóért cselekedni. Az újjáépítési program legfőbb célja, hogy a muszlimok, a keresztények és a többi közösség közösen dolgozzanak, és együtt tudjanak valami jót létrehozni.
A keresztényeknek és a többi vallási kisebbségnek továbbá újra érezniük kell, hogy Moszul az ő otthonuk is, hogy saját szülőföldjükön vannak. Az állami és a vallási vezetők részéről ez azt jelenti, hogy azt üzenik a keresztényeknek: ők is a közösség része. Ez a lényege annak az üzenetnek is, amit Ferenc pápa és az Al-Azhar egyetem főimámja, Al-Tayyib közösen adtak ki: kisebbségből teljes értékű polgárrá válni. (Dokumentum az emberi testvériségről a világbéke és az együttélés érdekében – https://www.magyarkurir.hu/hirek/exkluziv-az-emberi-testverisegrol-szolo-abu-dzabiban-alairt-tortenelmi-jelentosegu-dokumentum)
 Muszlimok és keresztények tehát közösen fogják újjáépíteni a moszuli mecsetet, valamint a keresztény templomokat, épp úgy, mint a régi időkben. A közjó előmozdítása közös felelősségünk.
A templom Moszul óvárosának kereszteződésében található, a város két főutcájának sarkán. Így amikor az emberek beléptek a városba, amit először megláttak, az a Notre-Dame de l’Heure óratornya és a Nagymecset minaretje volt.
Poquillon atya szerint eddig ötven család tért vissza Moszulba. De remélhetőleg a keresztények és a muszlimok ismét otthont és munkát találnak itt, és akkor benépesíthetik a várost.