Oldal kiválasztása
Augusztus 4-5-én az örökfogadalmas nővérek saját, rendi képzésen vettek részt. (Az előadásokat szentségimádás, zsolozsma és szentmise követte, melyet 4-én Székely János püspök atya, 5-én Császár István atya mutatott be).

4-én délelőtt dr. Székely János püspök atya beszélt nekünk az engesztelésről, annak biblikus hátteréről, eredetéről.
Hedvig nővér pedig két előadásban beszélt nekünk az engesztelésről mint viszontszeretésről, az engesztelés titkának liturgikus eredetéről, lehetséges tévútjairól, valamint az engeszteléssel kapcsolatos dogmákról. Ezek közül kiemelhetjük például a megváltás módját, amely áldozat, Jézus keresztáldozata, amelyet a szentmisében szentségi módon, vértelen áldozatként, ugyanakkor valóságosan megújít a szentmisét bemutató pap. (A megváltás valóságos áldozati módját, valamint a szentmise áldozati jellegét egyes teológusok, valamint teológiai vélemények megkérdőjeleznek, ám ezzel magát a megváltás fogalmát és tényét üresítik ki).
Hedvig nővér beszélt még Krisztus misztikus testéről, a bűn (ma szintén sokszor idézőjelbe tett) fogalmáról és valóságáról, valamint arról, hogy Szent Tamás teológiájában miként jelenik meg az elégtétel fogalma.
Megtudhattuk többek között azt is, hogy Nagy Szent Albert volt az első teológus, aki Jézus Szent Szívét összekapcsolta az Eucharisztiával.
Végül hallhattunk Szent Tamásnak az eucharisztia teológiájával kapcsolatos mély és világos tanításáról: az eucharisztia áldozati jellegéről, Krisztus valóságos jelenlétéről z eucharisztiában, a szentáldozás, a communicatio jelentőségéről, az eucharisztia „hatásairól”, valamint arról, hogy mit is jelent az eucharisztia, mint a „halhatatlanság gyógyszere”.
Az Eucharisztia nem egy szentség a többi között: a szentségek csúcsa és beteljesedése; nem csak Krisztus szenvedésének erejét közvetíti, hanem magát Krisztust tartalmazza. Olyan élő és éltető kenyér, amely által Krisztus szentségi jelenléte valóságosan növeli bennünk a kegyelmi életet bennünk.
Az Eucharisztia Urunk halálának emlékjele: az Eucharisztia Krisztus megváltó halálának termékenységét adja át, mert Krisztus legkisebb szenvedése is végtelen értékű isteni és emberi személyének méltósága miatt.
Az Eucharisztia, mint áldozat hatása egyetemes, nem korlátozódik az egyes hívőre. Ugyanakkor az Eucharisztia egyben Krisztus irántunk való barátságának szentsége – hiszen a barát együtt akar lenni barátaival. S végül Hedvig nővér beszélt arról, hogy az Eucharisztia reményünk erősítője: jövendő dicsőségünk záloga.
A következő előadásban a szolgálati és keresztségi papság közötti különbségekről és hasonlóságokról volt szó. Először is, mindkét „papság” részesedik Krisztus papságában, mindkettő kitörölhetetlen karaktert, jegyet hagy a lélekben, és mindkét papság, a keresztségi és a szolgálati papság is részesedik Krisztus hármas hivatalában, a tanítás, a megszentelés és a kormányzás hivatalában, de eltérő módon és fokban. Ugyanakkor csak a szolgálati papságban részesült megkeresztelt ember mutathatja be a legszentebb áldozatot, a szentmise áldozatát. Csak az képes szentségi módon bemutatni a szentmisét, aki részesült a papi rend szentségében.
Ezt követően hallhattunk (főleg Réginald Garrigou-Lagrange, francia domonkos atya művei alapján), a szentmise objektív értékéről: a szentmise, mint áldozat önmagában végtelen értékű, ugyanakkor az, hogy a szentmisén résztvevők és szentáldozáshoz járulók milyen mértékben részesülhetnek a szentmise kegyelmeiben, az csak is a mi felkészültségünkön múlik. A szentmisén való részvétel nem vonja automatikusan maga után a kegyelmet: a kegyelem befogadására fel kell készíteni a szívünket. Egy másik fontos szempont, ami az előadáson elhangzott, a szentáldozás utáni hálaadás, a szentségi Jézusra való odafigyelés jelentősége volt.
A szentáldozás rendkívüli kegyelmi pillanat, és nem szabad a miséről való azonnali távozással, figyelmetlenséggel, hálátlansággal, fecsegéssel eltékozolni ezt a pillanatot, hanem arra kell törekednünk, hogy már a szentmise előtt és elején az legyen legfőbb szándékunk (egyéb kéréseink, szándékaink, felajánlásaink mellett), hogy Krisztussal egyesüljünk. Mert a szentmise egyik lényegi célja ez: az Istennel, Krisztus eucharisztikus áldozatával való egyesülés.
A szentmise, a szentségek, az imádság lényegének szem elől tévesztése, kiüresítése, fellazítása tulajdonképpen a keresztény ember spirituális eltompulásához vezet.