Oldal kiválasztása

Szent Margit „a Szűzanya buzgó tisztelője.”
Egyik kedvenc jelenetem Margit életéből az, amikor egy alkalommal a Duna elöntötte a monostort és később a rend provinciálisa meglátogatta őket. Margit beszámolt neki az árról, azonban a fráter hitetlenkedett. Erre Margit a Szűzanyához fohászkodott a következő szavakkal: «Ó, Szűz Mária, te jól tudod, hogy ajkamat nem szokta elhagyni hazugság, ezért mutasd meg Marcellus fráternek, hogy igazat mondok», és nyomban megnőtt a víz, beáradt a monostor épületébe. Bizony a jó Marcellus fráternek a víz elől egy fakorlátra kellett felmásznia.
Szent Margit különlegesen tisztelte és szerette Jézus édesanyját, Szűz Máriát. Nagy áhítattal és figyelemmel hallgatta a papokat, amikor Isten anyjáról beszéltek. Margit, valahányszor a Szűzanya képe előtt elment, alázatosan letérdelt előtte vagy megcsókolta azt. Az ünnepeit megelőző napokban kenyéren és vízen böjtölt, azonfelül ezer földreborulást végzett, miközben az Üdvözlégyeket imádkozta.
Úgy gondolom, van némi hasonlóság Szent Margit és Szűz Mária között. Mik ezek a hasonlóságok?
  • Rögtön a származás: Mindketten királyi vérből valók: Mária Dávid király leszármazottja, Margit pedig IV. Béla király és Mária bizánci hercegnő gyermeke.
  • Mindketten igent mondtak Isten meghívására, bár elég különleges körülmények között kapták azt. Szűz Máriának Gábriel angyal adta tudomására a nagy kitüntetést, Margitot pedig már magzat korában felajánlották szülei engesztelő áldozatul az egész királyi családért és a nemzetért. Isten elfogadta ezt az áldozatot. Sorsdöntő és sorsfordító az ő igenjük, talán éppen emiatt lehetünk mi is itt.
  • Továbbá mindkettőjükre jellemző, hogy el-elgondolkodtak Jézus szavain, tettein. Sőt jó tanítványok módjára élték az evangéliumot.
  • Szűz Mária az „Úr szolgálóleánya”. Szent Margitról pedig azt jegyezték fel, hogy minden alantas és nehéz szolgálatot örömmel végzett el, sohasem kereste a kibúvókat, nem kímélte önmagát, ahogy Mária sem. Ezekből kiolvasható alázatosságuk és engedelmességük.
  • Mindkettő egyszerre szűz és anya. Szűz Mária esetében ezt tudjuk, még dogma is kimondja. Margitról pedig olvashatjuk, hogy a beteg sororokkal (nővérekkel) „annyira együttérzett és oly alázatos volt, hogy nem fiatal királylánynak, hanem mindannyiuk anyjának és dajkájának tekintették. Mert gyakran látogatta őket szolgálati idején kívül is, fejüket, lábukat mosta.”
  • S bizony abban is hasonlóak, hogy mindketten sokat szenvedtek, s valóban engesztelő áldozatokká váltak. Mária tanúja volt annak, ahogyan bántják, szidják Fiát, sőt ahogy keresztre feszítik, megölik. Mária végig kitartott Fia mellett. Margitot pedig engesztelő áldozatként ajánlották fel szülei, ebbe nőtt bele, ezzel azonosult.
  • A pünkösdi események után Szűz Máriáról nem tudunk semmit, hallgatásba, rejtettségbe burkolózott. Elrejtezett Krisztusban. Raniero Cantalamessa atya szerint „Mária volt az első az Egyházban, aki klauzúrában élt, pünkösd után lépett be oda.” Szent Margit pedig, mint tudjuk közel négyéves korától haláláig apácaként élt a monostorban, szintén klauzúrában.
  • Végül: mindkettő életén áttetszik Krisztus. Őt sugározzák, mert Isten kiválasztotta őket. Istenhordozókká – Krisztushordozókká váltak.
Ma arra tanítanak és hívnak minket példájuk által, hogy szeressük Istent. Szeressük egyrészt gyermeki, másrészt jegyesi szerelemmel. Kérjük az Úrtól, hogy ilyen Krisztushordozókká válhassunk magunk is, és kérjük ehhez a Boldogságos Szűz Mária és Árpád-házi Szent Margit közbenjárását!  
(Egyed Rita nővér)