Oldal kiválasztása

A húsvéti szent háromnap nemcsak a liturgikus év csúcspontja, hanem szerzetesi életünkben is jeles napok ezek: közösségben és egyénileg is igyekszünk teljes csendben az Úr titkaira figyelni, Vele lenni. Ez legfőképp a három nap liturgiáján keresztül valósul meg.

Ilyenkor a zsolozsma is egészen különleges, mert ez a néhány nap megőrizte eredeti, egyszerű formáját (pl. nincs a zsoltárok végén a Szentháromságot dicsőítő “Dicsőség az Atyának…” formula, nincsenek himnuszok, stb.).

Nagycsütörtök reggel imádkozzuk az ún. Tenebrae zsolozsmát (matutinum és laudes), ahol a 15 gyertya fokozatos eloltása jelképezi a zsoltárok végén, hogyan hagyják magára Jézust tanítványai.

A Tenebrae-zsolozsma ismétlődik meg Nagypéntek hajnalban és Nagyszombat reggel is. A zsoltárok, az olvasmányok, Jeremiás siralmai segítenek Jézus szenvedésének jelenébe átlépni.

Ezekben a napokban vannak ilyenkor egyéb olyan szertartások is, mint pl. a lábmosás, amely által Jézus gesztusai egészen közel kerülhetnek hozzánk:  az elöljáró Nagycsütörtök este az Utolsó Vacsora szentmiséje után megmossa minden nővér lábát.

Nagypénteken a megfosztott oltár és a kereszt emlékeztetnek Jézus kereszthalálára.

Végül a húsvéti vigilia után a kápolna is a feltámadt Urat akarja köszönteni.