aDOM a napom – 24 óra a domonkos nővéreknél | Ezzel az új névvel hirdetjük meg a régen Jöjj és lásd! címen futó hivatástisztázó hétvégénket. Mit jelent ez a cím? Mit akar üzenni?

Az „aDOM a napom” név egy szójáték, benne van az is, hogy rászánok egy napot arra, hogy ránézzek a hivatásom kérdésére, és mindezt DOMonkos környezetben teszem :). Annyi mindenre szánunk időt egy hét, egy hónap, egy év során, miért sajnálnánk egy napot arra, hogy megkérdezzük az Istent, Ő milyen hivatást szánt nekünk? Csak 24 óra – nem arról van szó, hogy ha bejöttél a házba, ott fogunk. A saját hivatásodat kell megtalálnod, és ebben segíthet, hogy ránézel a mienkre.

Mire elég 24 óra a hivatásunk tekintetében?

Szembenézni a hivatásom kérdésével, és szerezni közben egy személyes tapasztalatot arról, hogy milyen is ez az életforma. 24 óra egy komoly első benyomás, ami során nem csak könyvből, internetről szerzek ismeretet egy közösség életéről, hanem belépek a terükbe, saját szememmel látom, saját bőrömön tapasztalatom, személyesen beszélgetek velük, feltehetem az én kérdéseimet a hivatással, szerzetességgel kapcsolatban. Amire nem elég az annak a felismerése, hogy Isten erre hív-e, mert az egy folyamat, érlelődés, Istennel való barátság gyümölcse. Egy ilyen találkozás egy közösséggel a saját hivatásod megtalálásához is közelebb visz, akár szerzetesnek hív az Úr, akár nem.

 Miért szükséges a megújulás? 

Eddig „Jöjj és lásd” hétvége címen futott ez a hivatástisztázó programunk. Szerettünk volna kicsit lazább keretek között, egy rövid, de frappáns betekintést nyújtani a szerzetesi életünkbe és hivatásunkba azoknak a lányoknak, akik komolyan veszik az Istennel való kapcsolatukat, barátságukat, imádságot, és a kérdést, hogy mire hívja őket az Isten. 24 óra vállhatóbbnak tűnt, mint egy egész hétvége.

A korral változik a hivatásgondozás is? Mi az, ami érinthetetlen ebben a szolgálatban, témában? 

A hivatástisztázás elsősorban személyes kapcsolatot jelent, mely egy háromszöggel rajzolható fel: a hivatását kereső, Isten, és a hivatásgondozó között.  Lehet egyedül is nekifutni a megkülönböztetésnek, hogy milyen élethivatást válasszak, de ha komolyan veszem ezt a döntést, érdemes segítséget kérni hozzá valakitől, aki tapasztalt a témában, tud segíteni Isten akaratát keresni, felismerni, együttműködni vele. Az Isten nem kényszerít ránk semmit akaratunk ellenére. Éppen ezért a hivatástisztázás mindig a Vele való kapcsolatból nő ki, Vele beszélgetve, élve derül ki, hogy mire vágyik az Isten velem kapcsolatban és mire vágyok én, és hol ér össze ez a kettő. Ehhez pedig jól jön a segítség, hogy ne kelljen attól tartani, hogy csak én képzelem be magamnak az egészet. Egy jó hivatásgondozó szabadon hagy: nem az a célja, hogy mindenáron becserkésszen a saját közösségébe, hanem az, hogy segítsen meglátni: ide hív az Isten vagy máshová.

Hogyan fog felépülni ez a nap? Mi az, ami megmaradt és mi az, ami változik a régihez képest? 

Ezt nem árulom el. Az biztos, hogy lesz benne minden: móka, beszélgetés, gondolkodás, imádság… és nem fogunk unatkozni. Aki a részletekre kíváncsi, az jelentkezzen, és majd meglátja 🙂

Az aDOM a napom! eseményünkre ITT tudsz jelentkezni.