Áldozattá válni
Áldozattá válni – leginkább Jézus éli elénk, mit jelent ez. Belső békével és egyfajta megnyugvással vesszük ezt tudomásul, valahogy így: „Az Isten tette értünk, megváltásunkért, nekünk ezt csak el kell fogadni, nincs más teendőnk.” Jó esetben esetleg szemléljük, talán hálát is adunk érte. Még jobb esetben hajlandók vagyunk kisebb-nagyobb szeretetszolgálatra, lemondásra, böjtre. És ennyi. Ha Szent Margit életére tekintünk, akkor azt látjuk, hogy ő is hiteles tanúja az áldozattá válásnak. Az ő esetében ezt ahhoz a történelmi korhoz és kihívásaihoz kapcsoljuk, amelyikben élt – s megint érezhetjük úgy, hogy nem kell vonatkoztatni ezt a saját életünkre. Biztosan jól van így?
Az evangélium tanúsága szerint Jézus állandó mély szeretetkapcsolatban élt az Atyával. Szent Margit meg Jézus között szintén mély szeretetkapcsolat van. (Elég arra gondolnunk, hogy társnői számára ez a kapcsolat „kívánatos” – kérik tőle, hogy tanítsa imádkozni őket.)
Mivel az Isten végtelenül szereti az embert, a Vele való szeretetkapcsolatnak nincs határa: nem történhet meg, hogy teljesen kiismerjük, birtokoljuk, hogy már nem tud újat mondani nekünk, s ezért unalmassá válik. Éppen az ellenkezője: egyre többet fed fel magából, mélységekbe hív, magasságokba emel. S az ember – bár véges lény – a maga emberi módján próbálja viszonozni a végtelen szeretetet, egyre többet szeretne adni: idejét, tehetségét, figyelmét, kétkezi munkáját… Végül a legtöbbet adja – saját magát. Nem tehet másképp, teljesen kiszolgáltatja magát. Látszólag felemésztődik, valójában célba ér.
Ha Szent Margit áldozattá válását az Istennel való személyes szeretetkapcsolatának a kontextusában nézzük (s ha számunkra is meghatározó fontossággal bír az Úrral való kapcsolat), akkor van ebben valami egészen személyre szóló bíztatás: áldozattá válni nem csak Jézus és a középkori szentek privilégiuma, nem is valami sötét élet- és természetellenes folyamat, hanem sokkal inkább válasz a végtelen szeretetre. „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Mk 8,35)