Sok szent életében szerepel olyan történet, hogy mások, a körülötte élők meglesték őt ima közben, mert érdekelte őket, hogyan imádkozik. Ilyenkor gyakran valami különlegeset és nagyszerűt láttak, például, hogy a föld felett lebeg eksztázisban. Szent Margit imája is más, újszerű volt a kortársai számára, de nem ilyen rendkívüli elemek miatt.

Nem, az ő imája nem ezért volt különleges – sőt, bizonyos értelemben nem is volt különleges, hiszen mindannyian erre vagyunk meghívva – hanem azért, mert egészen odaadta magát Istennek és szüntelenül Őt szemlélte. Szent Margit számára különösen fontos volt Jézus embersége, és azon belül is a szenvedése. Imáin és a sok-sok elimádkozott Üdvözlégyen keresztül belépett az Úr földi életébe, végigkísérte Őt élete minden állomásán.

Belépett Jézus életébe, és engedte, hogy Jézus is belépjen, mintegy beletestesüljön az ő életébe, rajta keresztül cselekedjen, az ő szívével szeressen. Szent Pállal együtt ő is elmondhatta, hogy „már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20a).

Engedjük, hogy Jézus a mi életünkben is testet öltsön, és bevonjon minket az Ő életébe! Kérjük ebben Szent Margit közbenjárását! Amen.