,,Boldog a nép, amely tud ünnepelni.” (Zsolt  89) Rendi események a domonkos nővéreknél

Kongregációnk augusztus első napjaiban ünnepelte rendi eseményeit. Idén is sorkerült beöltözésre, 25 éves jubileum ünneplésére, fogadalomújításokra és örökfogadalomtételre is. 

Budakeszi Sienai Szent Katalin konventünk augusztus elején a teljes magyarországi domonkosrendi nővérek kongregációjának adott otthont rendi képzésre, találkozásokra, közös ünneplésre, hálaadásra. 

Elsőként Cserháti Alberta nővérünk 25 éves fogadalmi jubileumát és fogadalmának megújítását ünnepelhettük, családjával együtt. Nagy ajándék volt megtapasztalni az Úristen hűségét, amely látható módon valósul meg minden olyan életben, amelyet odaajándékoz neki az ember, és Ő elfogadja és megtartja azt. Kakucs Petra nővér – a domonkos nővérek általános főnöknője – köszöntése után Alberta nővér fejezte ki köszönetét és örömét a közösség egészének és kiemelve egy-két személy fontosságát a hivatása kibontakozásában, ezzel is kifejezve, hogy micsoda értéke és tétje van annak, ha egy fiatal mellé odaszegődünk, segítjük őt az Isten felé vezető úton és bátorítjuk a meghívására adott válasz kimondásában. 

Augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepén a reggeli szentmisében négy junior nővérünk újította meg fogadalmát. ,,Öröm és az Úristen megerősítő ereje, amit ilyenkor kap az ember és egy olyanfajta bizonyosság a közösség és a Jóisten részéről, amely kitágítja az ember szívét és a valódi erővel lendít az Örök Cél felé.” – válaszolta az egyik junior nővérünk arra a kérdésre, hogy mit is tapasztal a fogadalomújításkor. 

,,A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül.” – hallottuk az aznapi szentmise evangéliumában. Az Egyház hite és annak minden látható jele ennek a Krisztus eseménynek a tanúságát is hordozza magában, és amikor a szerzetes a habitust magára ölti, látható jelként éli tovább életét, hirdetve az Emberfia feltámadását a holtak közül. A vesperás után került sor a beöltözés szertartására, melyben Dömötör Zsóka jelöltünk új nevet kapva, Regina nővérként kezdte meg a noviciátus két évét. 

Ezek a napok alkalmat adnak arra, hogy az egymástól távol lévő házakban élő nővérek egymással is találkozzanak, illetve több éves hagyományt követve, az általános főnöknő és a kongregációs bizottságok vezetői is beszámolnak a tevékenységükről, az év fontosabb történéseiről.

Augusztus 6 és 7-én került sor az örökfogadalmas nővérek állandó továbbképzési programjára is, amelyet két domonkos előadó, Sr. Anne Catherine Burleigh, a Szt Cecíliáról nevezett Domonkos nővérkongregáció vikáriája, és Vivian Boland OP, ír domonkos testvér, az Angelicum professor emeritusa tartottak, témája pedig az engedelmesség volt.

Augusztus 8-ika előestéjén az egész kongregáció együtt imádkozta Szent Domonkos atyánk saját, domonkos rítusú vesperását, matutínumát, majd szentségimádással folytatódott a virrasztás, amelyet a közösség a másnap örökfogadalmára készülő Jácinta nővérünkért ajánlott fel. ,,Olyan jó megtapasztalni azt, hogy a közösségünk minden tagja más. Más erősségek, más gyengeségek, másban vagyunk tehetségesek, másként tudjuk szolgálni az embereket és Isten Országát, de mégis közös a cél, mindnyájan tudjuk, hogy a Mennyországba tartunk. Úgy kell élni, hogy oda eljussunk és másokat és ebben segítsünk. Ennek megtapasztalása volt az esti közös imádság, virrasztás, szentségimádás.” 

Augusztus 8-án 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, amelynek főcelebránsa Szoliva Gábriel ferences testvér volt. Prédikációjában a tanítványság, a mester és a tanítvány kapcsolatát emelte ki és jelölte meg követendő példaként mindnyájunk számára. Kiemelte, hogy az Úristennel való kapcsolata egy szerzetesnek csakis egy ilyen fajta kapcsolati dinamikával lehet élő, másokat éltető és értelmezhető. Ennek a tanítványságnak a végérvényes felajánlására és az Úristen részéről történő elfogadásának ünneplésére gyűltünk össze. 

Minden kedves testvérnek köszönjük, hogy együtt ünnepelhettünk, é, hogy imáikban hordoztak minket! Hálát adunk az Úristennek, hogy meghívott minket Országának hirdetésére, építésére, mások szolgálatára! Deo gratias!