A „katolikus” jelző hallatán a magyar olvasó óhatatlanul a római katolikus teológiára fog gondolni. Mindez azonban nem ilyen egyszerű. Mielőtt jelentése egy felekezet megjelölésére korlátozódott volna, a „katolikus” szó a hit jellemzésére szolgált: katolikus hiten az „ortodox”, igaz hitet értették, szemben az eretnekek tévelygéseivel. Csupán a XI. században, a keleti és a nyugati Egyház szétválásakor vezetett a kétféle hagyomány egyre erősödő megkülönböztetése odáig, hogy a„római” teológiától különböző, „ortodox” teológiáról beszélhessünk. Luther és egyéb reformátorok által előidézett szakadásra volt szükség ahhoz, hogy a tudomány a XVI. századra még tovább osztódjon, a „protestáns teológia” megszületésével. (…)

Efféle különbségek azért jöhettek létre, mert a hit és a teológia nem azonos egymással: fontos tehát, hogy különbséget tegyünk e két szint között. A hit egyfajta kegyelem, amelyben kivétel nélkül valamennyi hívő részesülhet, aki elfogadja Istennek ezt az ajándékát; a teológia ezzel szemben emberi erőfeszítés eredménye. Éppen ezért a teológia egyes, eltérő filozófiai és módszertani elképzeléseket követő irányzatai összekülönbözhetnek, sőt, szembe is kerülhetnek egymással. (…) (Kiadó: Kairosz)