Beszélgetés Serly Sebestyénnel, a 8boldogság ifjúsági vezető csoport tagjával.
Fel tudsz-e idézni néhány emléket gyermekkorodból, amelyek a táborokhoz köthetők és meghatározzák mindazt, ahogyan most jelen voltál a táborban?
Gyerekként én csak egy táborban voltam, mint résztvevő és ebből a táborból csak néhány emlékem van. Ilyenek például a misék, amiken mindig ministráltam. Ezek a szolgálatok nagyon meghatározóak voltak nekem, ezek után kezdtem el ministrálni a plébánián. Ami még az előző táborokból meghatározó volt, az a szentségimádás, kiemelten is az, amikor tömjénezhettünk. Nekem az Oltáriszentség szemlélése, imádása ezektől a táboroktól kezdve lett meghatározó és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat épültem ezekből.
Szokták mondani: ,,Egy hét tábor felér egy év neveléssel.” Te hogyan látod ezt? Te magad is tapasztaltad ezen mondás igazát az életedben vagy esetleg gyerekeken, akik rád voltak/vannak bízva?
Én ezt a mondatot idén hallottam először, de egyből nagyon megtetszett. Szerintem az, hogy együtt vagyunk, mint gyerekek, mint vezetők-gyerekek és mint vezetők és vezetők is, nagyon intenzíven, nagyon sok fejlődéssel, tanulással, ráébredéssel jár. Nekem az előző táborokban az egy évnyi nevelés a fejlődésemben és az istenkapcsolatom megerősödésében mutatkozott, ami a mostani táborban sem maradt el, de hozzá csatlakozott az, hogy jobban megismertem magamat. Szerintem a gyerekekben ugyanígy fejlődnek ezek a dolgok. Persze sokat is tanulnak, de szociálisan elképesztően sokat változnak, nagyon kinyílnak, sokan nagyon sokat fejlődnek az engedelmességben, az istenkapcsolatban és ezzel együtt megmutatkoznak akár a gyengeségek, a fáradtságuk tünetei, így nagyon sokat megtudunk a gyerekekről, ők egymásról és mi a vezető társainkról egyaránt ennyi idő alatt.
Az idei budakeszi hittanhét témája a Szentháromság misztériuma volt. Mi az, ami szerinted megragadható a gyermekek számára a Szentháromságból?
A gyerekeknek nagyon nagy hitük van és sokkal kevésbé szorulnak rá arra, hogy mindennek a mélyére ássanak. A három gyertyaláng egymásba tartásával nagyon jól és egyszerűen volt szemléltetve a Szentháromság. Minden nap, amikor Makkoson voltunk, volt egy foglalkozás tartva a gyerekeknek, amikor konkrét tudást szerezhettek a három isteni személyről, ami szerintem sokat hozzá tett ahhoz, hogy egy kicsit megértsék a Szentháromságot. Ezeken kívül, ami biztos, hogy maradandó dolog a gyerekeknek és nekünk is, az a táborhimnusz volt, ami egy nagyon szép és nagyon boldog dal a Szentháromságról, amit a tábor második napjára már szinte mindenki fejből, nagy lelkesedéssel énekelt.
Segítőként voltál jelen az idei táborban, a 8boldogság egyik tagjaként. Miben látod a jelentőségét annak, hogy korosztályban nem olyan távoli fiatalok kísérik, vezetik a gyerekeket?
Szerintem annak, hogy kicsi a korkülönbség, több pozitív oldala van, például az, hogy nagyon jól tudunk kapcsolódni az ő gyerekségükhöz, mivel pár éve még ugyan azt csináltuk, amit ők most. Jól tudunk velük kommunikálni, jól meg tudjuk érteni azokat a dolgokat, amik bennük vannak. A segítők és a gyerekek között nagyon jó barátságok jönnek létre és azért is jó ez, mert így még kevésbé érzik azt, hogy iskolaszerű lenne a tabor. Ami negatívum ezzel kapcsolatban, az az, hogy a fegyelmezésben lehetnek gondok, leginkább az idősebb korosztályoknál, akik már kezdenek kamaszodni és nem veszik elég komolyan a segítőket.
A szentségimádás mindennapi része a makkosi Hittanhétnek. Neked mi a személyes tapasztalatod a szentség-imádásokkal kapcsolatban? Gyerekként hogyan élted meg ezeket az alkalmakat? Mit láttál a gyerekeken? Számukra mire kínál lehetőséget?
A csendes szentségimádás nekem kisebb gyerekként kevésbé volt érthető, de már régebben is (és most is) a szentségimádás közben énekek és vezetett imádságok vannak és ezek a gyerekeknek sokkal közelebb hozzák a szentségimádást.
Nekem a szentség-imádás mindig egy újjászületést jelent és mindig örülök, ha részt vehetek rajta. Már gyerekként is megnyugvást, boldogságot adott és az énekek is mindig sokat segítettek közelebb jutni Jézushoz. A gyerekek mindig óriási lelkesedéssel és egy panaszkodó szó nélkül jöttek a szentségimádásra és szépen énekelve, igazán gyermekien, jól odafigyelve, hatalmas hittel voltak jelen az alkalmakon és nagyon jó volt látni, hogy még, amikor nagyon fáradtak vagy energikusak voltak, akkor is szépen megnyugodtak és odaadták magukat arra a fél órára Jézus tenyerébe.
A nyári időszakra milyen gondolatot/tapasztalatot ajándékozott neked az Úr ebben a táborban?
Mindig szegezzem Jézusra a tekintetem és szeretettel, reménnyel és boldogsággal a szívemben igyekezzek a Mennyország felé.
