Ebben a könyvében Paul Murray OP megmutatja, hogy a „domonkos lelkiség” valóban létezik: és nem az imádság különleges technikáiról szól, hanem az Istenben, másokért élt életről. A prédikációk pedig ebből az életből fakadnak. Ez a csodálatos könyv egy idézettel kezdődik: Szászországi Boldog Jordán, a rend második mestere úgy beszél az evangéliumról, mint új borról, „az örökkétartó öröm boráról”. Murray megmutatja, hogy ennek a domonkos lelkiségnek a gyökerénél és középpontjában mélységes öröm állt, nemcsak Istenben, hanem egymásban és azokban való örvendezés is, akikkel találkoztak. Nem lehet valaki az örömhír hirdetője, és közben boldogtalan és szomorú.