Contemplata aliis tradere. A szemlélődés Aquinói Szent Tamás szerint címmel tart előadás Szeiler Zsolt a PPKE és a Sapientia oktatója. Vele beszélgettünk a szemlélődés antropológiai kérdéseiről.

Mennyiben elemi tevékenysége a contemplatio az embernek?

A szemlélődés (contemplatio / theória) az emberi szellem talán legfontosabb képessége,
amely kultúránk kezdeteitől fogva felkeltette a vallások és a bölcselet érdeklődését. Nyugaton
a szemlélődés lényegét koronként és szerzőként másként és másként határozták meg: a
szemlélődés – a teljesség igénye nélkül − az Istenhez való teljesebb hasonulás, az angyalok
értelemével való összekapcsolódás, vagy az Igazság közvetlen megragadása. Ezekben a
megközelítésekben talán az a közös elem, hogy a kontempláció a Valósággal való olyan
közvetlen találkozás, amely valóságosabb, teljesebb létezéssel ajándékozza meg gyakorlóját.
A szemlélődő élet olyan életforma, amely várakozón előkészült az Istennel való találkozásra.
Egyik huszadik századi mestere írta: „Ahogy a szélben magvacskák ezrei kapnak szárnyra,
úgy minden egyes pillanat a lelki élet spirituális magvait hozza magával […] e számtalan mag
nagy része elvész és elenyészik, mivel az emberek nem készültek fel befogadásukra.” Egy 12.
századi teológus ugyanezt Illés alakjával szemléltette, aki nap mint nap minden percben
felkészülve, mintegy „kifeszített szárnyakkal” várta barlangja előtt az isteni inspiráció
fuvallatát, hogy el ne mulassza a pillanatot, mikor a szemlélődés szárnyaira veszi.

Mi is a tétje a mai ember életében a szemlélődésnek?

A szemlélődés az ember egyik legalapvetőbb képessége és igénye. Legvilágosabb
példáit a jelenben feloldódó gyermeki figyelemben találjuk, ez is mutatja, hogy a
szemlélődésre bárki képes, aki képes a szabadságra, képes rácsodálkozni a világra, aki képes a
figyelem kiművelésére. Egyszerűsége persze komoly kihívás elé állítja korunk szekularizált
emberét.

Alkalmas-e egyáltalán a mai kor embere erre a tevékenységre?

A modern ember „varázstalanított” világban él, amely sivárságában egyre kevesebb
lehetőséget kínál fel a csodálkozás számára. Világunk sivárságát csak növeli az az
információtömeg, amelynek zajában egyre inkább zavart szenved és roncsolódik bennünk a
figyelem és a szabadság képessége. Időszemléletünk radikálisan átalakult, a felgyorsult idő
pedig nem az elmélyült tekintetnek, hanem az érdekvezérelt futó pillantásnak, a kalkulatív
racionalitásnak kedvez. Emiatt azokra a környezeti és globális problémákra, melyekről Ferenc
pápa Laudato si kezdetű enciklikája oly pontos diagnózissal szolgált, úgy vélem egyedül a
szemlélődés szabadságához és egyszerűségéhez való visszatérés, azaz gondolkodásunk és
életünk radikális átalakítása szolgálhat tartós megoldással.

Aquinói Szent Tamás születésének nyolcszázadik évfordulóját ünnepeljük, ezért
tisztelgésül a nagy domonkos mester előtt, előadásom fókuszába szemlélődésről szóló sorait
állítom majd.