Oldal kiválasztása

A Domonkos Család

Prédikátorok Rendjét (Ordo Prædicatorum) különféle ágak alkotják. A Rend némileg szűkebb megjelölés, a Család kifejezés pedig egy tágabb közösségre utal. Hosszú idő alatt alakult ki ezek mai fogalma, tagozódása ill. megnevezése. Szigorúan véve a Rend az első-, a másod- és a harmadrendet foglalja magába. A Rend különféle ágait a közös domonkos lelkiség, a közös küldetés, a karizma kegyelme kapcsolja össze, melyet megerősít a jogi összetartozás (a Rendbe való befogadás, ún. aggregatio). Összetartozásunk megnyilvánul ünnepeink közös megülésében, és abban, hogy lelki életformánkat a domonkos szentek útmutatása alapján igyekszünk alakítani.

A Domonkos Testvérek (ún. első rend) a Szent Domonkos által 1216-ban alapított férfi rend,  kolostorban élő, aktív szerzetespapok és szerzetestestvérek közössége, akik ünnepélyes fogadalommal kötelezik el magukat. Fogadalmukat az adott tartományfőnöknek ill. a Rend általános főnökének kezébe teszik. Az egyes kolostorok tartományokba (provincia) tömörülnek. Tevékenységük, az igehirdetés, rendkívül sokrétű, elsősorban papi, pasztorális szolgálatot jelent, melyet kiegészít a segítőtestvérek tevékenysége. A világon ma kb. 6 000 prédikátor testvér él.

A Domonkos Apácák (ún. másodrend) monostorokban élik szemlélődő életüket, melynek fókuszában a Rend és a Család aktív tagjaiért, és a világ üdvösségéért végzett  közbenjáró ima áll. Az első női kolostorokat maga Szent Domonkos alapította  Prouille-ben (1206), ill. Rómában (1217). Ezek tagjai kezdettől fogva imádságukkal segítették a testvérek munkáját. Az apácák élete más kontemplatív rendekéhez hasonlóan zárt, klauzúrához kötődő, monostoraik pedig jogilag függetlenek egymástól. Ünnepélyes fogadalommal kötelezik el magukat monostoruk elöljárójának és a Rend általános főnökének. A Rend szemlélődő ágában mintegy 6 000 apáca imája támogatja az igehirdetés küldetését.

A Domonkos Nővérek (ún. reguláris harmadrend) kolostorban élő, aktív szerzetesnők, akik egyszerű fogadalommal kötelezik el magukat saját kongregációjuk  általános főnöknőjének. A XIV. századtól kezdve jöttek létre olyan női közösségek, melyek kezdetben a világi harmadrend szabályzata szerint, de az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmakkal elköteleződve élték aktív, apostoli életüket. Életmódjuk elsődleges inspirációjának Szent Domonkos mellett Sienai Szent Katalint tekintették. Komoly imaéletük mellett tevékenységük így a Domonkos Testvérek tevékenységével állítható párhuzamba. Az igehirdetésbe általában tanítással-neveléssel, pasztorációs munkával, de tudományos munkával, betegápolással és szociális munkával is bekapcsolódnak. A nővérek független kongregációkba tömörülnek: 151 kongregációban 24 600 nővér végzi szolgálatát.

Világi Domonkosok  (ún. világi harmadrend) ága a XIII. század közepén keletkezett, tagjai világban élő családos vagy egyedülálló emberek, akik Szent Domonkos karizmája szerint kívánnak élni. Ígérettel kötelezik el magukat közösségük vezetőjének és a Domonkos Rend általános főnökének. Tevékenyen prédikálnak életük cselekedeteivel ott, ahová Isten állította őket: családjukban, munkahelyükön, szomszédságukban, plébániájukon és a közéletben. A közösségek rendszeresen (hetente/havonta) találkoznak. Programjuk az ima és a közös tanulás, osztozás. Így együtt fejlesztik hitbeli tudásukat, hogy világi hivatásuknak megfelelően a társadalom keresztény kovásza legyenek, és válaszolni tudjanak a körülöttük élő emberek kérdéseire. Számuk világszerte mintegy 120 000.

Léteznek olyan különféle csoportok is, amelyek lazábban, ígéret nélkül, vagy határozott időre szóló ígérettel kapcsolódnak a Domonkos Családhoz. Például a Domonkos Önkéntesek általában olyan világi keresztények, akik 1-2 évre vállalják, hogy elmennek misszióba, oda, ahová a Rend küldi őket. A Nemzetközi Domonkos Ifjúsági Mozgalom pedig olyan fiatalok csoportjait foglalja magába, amelyek domonkos testvérek és nővérek vezetése alatt állva a domonkos lelkiséget követik, de nem kötelezik el magukat fogadalommal vagy ígérettel.